19. Nincs megállj / +18

19. Nincs megállj

"Birtokba vette a lány ajkát, ahogy addig soha senki. Még soha, egyetlen csók sem juttatta túl azon a bizonyos ponton, senki nem hatott rá eddig úgy, hogy még többet kívánjon, és senki tüze sem égette még úgy, mint ez a tűz."

Damien vadállatként meggörnyedve meredt rám vöröslő, éhesen csillogó szemeivel. A hangos kutyaugatás és szívem heves verdesése talán az egész erdőt betöltötte, miközben a férfi torkából olykor figyelmeztető, türelmetlen morgás szakadt fel. Sápadt bőrén újra megcsillantak a lombkoronákon átszűrődő, sápadt fények. Pár pillanatra újra elcsodálkoztam földöntúli szépségén és tökéletességén, de csodálatom, mely egészen kevés másodpercekre magával ragadott el is tűnt. Helyét a fagyott utálat és a félelem vette át, mikor keze ismerősen a magasba lendült, hogy elcsapja útjából védelmezőm, aki egy nyekkenést követően végleg elhallgatott. Elnyílt ajkaimból sípolva tódult ki a levegő, amit eddig visszatartottam, amíg álltam a vörös szempár pillantását. Még pár pillanatig igyekeztem valamit kiolvasni a szemeiből, bármit, ami kicsit is hasznomra lehet, de az őrület szikráján és a dühön kívül az ég világon semmit sem találtam. Tekintetem inkább a fa tövébe villant, ahova nem rég az apró test zuhant, s a torkomból akaratlanul sikítástört föl, mikor az husky helyett egy hatalmas farkast találtam. Szürke bundája véres volt, s mintha az egyik törött bordája ki akarta volna szakítani vékony bőrét.
- Utállak! – sziszegtem dühösen pillantásom visszavezetve a vámpírra. Éreztem, ahogy a szemem égetik a könnyek, majd ki is buggyannak helyükről és végig folynak sápadt, elnyúlt arcomon. Minden tagom reszketett, miközben vörös íriszeiben pár pillanatig hitetlenkedő csillanás lett úrrá. Mikor talán sikerült felfognia szavaim kétségbeesett, teljesen lemondó dühöt tudtam csak leolvasni vicsorgástól eltorzult arcán, miközben teste újra ragadozóként görnyedt meg, ahogy rám akarta vetni magát.
Hálát adtam az Istennek, mikor végül felébredtem abból a borzalomból. A vérem a fülemben lüktetett, miközben szemeim előtt folyton felvillant a farkas élettelen teste. Kellett pár perc és rengeteg mély lélegzetvétel, hogy teljesen letudjak nyugodni, miközben szemeim hozzá szoktak az esti félhomályhoz. Gondolataim igyekeztem elterelni az álmomról, elakartam felejteni Damient, egyáltalán nem akartam rá gondolni, miközben Paul karjaiban feküdtem.
Izmos karjai óvón öleltek magukhoz, s hátamon éreztem minden lélegzetvételét, miközben egyenletesen a nyakamba szuszogott. Pár pillanat múlva megéreztem valamit, amit nem igazán tudtam mire vélni, de mikor tudatosult bennem a dolog a pír teljesen elborította az arcom.
- Paul – suttogtam, kételkedtem benne, hogy felébred gyenge, döbbenettől teljesen megfakult hangomra, de aztán mégiscsak adta jelét, hogy sikerült valamennyire kirángatnom az álmaiból.
- Hm? – motyogta álmosan, amiért kicsit bűntudatom lett, hogy látszólag a legszebb álmaiból ébresztettem fel, de nem volt más választásom. Annyira magához szorított, hogy még arrébb menni sem tudtam volna, hogy ne érezzem.
- Felnyársalsz – leheltem, miközben arcom, ha ez lehetséges még inkább lángba borult. Alig hittem el, hogy képes voltam ezt kimondani, de mikor megtettem úgy tűnik minden álmot sikerült kiűznöm a szemeiből.
Hangos puffanással a földre esett, mikor felfogta szavam értelmét.
- Úristen! Sajnálom! – hadarta, miközben igyekezett feltápászkodni a földről és az ajtóhoz sietett, de annyira sután mozgott, hogy még én is gyorsabb voltam nála.
Nem tudom, hogy mi ütött belém. Valami érthetetlen adrenalin és bátorság áradt szét az ereimben, miközben mind két kezemmel az ő karjába kapaszkodtam, hogy maradásra bírjam. Persze az én gyenge kis erőm édes kevés lett volna, ha elakar menni, de érintésemre mégiscsak visszafordult, miközben másik kezével már az ajtó kilincsét markolta. A hold sápadt fénye megvilágította jóképű, zavart arcát, mikor lenézett rám.
- Grace... – kezdte volna, de én makacsul kapaszkodtam továbbra is egyik kezemmel az övébe, miközben a másik szabad útra kélve felsiklott tökéletes arcára. Bőre sokkal melegebb volt, mint általában, s az ajka is, mikor végre sikerült rá vennem, hogy lejjebb hajolva megcsókoljon. Izmos testéből csak úgy áradt a visszafojtott vágy, ami engem még inkább felbátorított. Nem akartam, hogy ellenálljon annak, amit tényleg akart, noha nem kerülte el figyelmem, hogy igyekszik úgy állni, helyezkedni, hogy ne lássam őt deréktól lefelé.
Addig nem volt nehéz, hogy elmélyítsem a csókot, akarva, akaratlanul, de ő is belement nyelvünk játékába, de mikor kezem végigsiklott ziláló mellkasán és érintésemre kissé megugró hasizmain ujjaim beleakasztottam nadrágjának szélébe úgy tűnt észhez tért. Keze egyből vékony csuklóm köré kapcsolódott, s nem engedett tovább.
- Ezt nem kell – lehelte. Hangja alig volt több suttogásnál, s olyan rekedt volt, hogy nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt mondta. Mélybarna szemei kábultan csillogva kapcsolódtak a tekintetemben, miközben igyekezett rá jönni, hogy mi is változhatott pár óra alatt. Nem tudtam volna választ adni erre a kérdésére. Én sem értettem, hogy mi ütött belém, csak annyiban voltam biztos, hogy most nem akarok megállni. Megakartam adni azt, amire mindketten vágytunk.
- De én szeretni akarlak – suttogtam. Alig találtam a hangom, s próbáltam figyelmen kívül hagyni vöröslő arcom, miközben megszabadulva a pólótól karjaim mellem elé fonva reméltem, hogy maradásra tudom bírni.
- Tudom, hogy szeretsz – mondta, miközben visszafordult az ajtótól. Szavai elhaltak a néma éjszakában, miközben arca teljesen elnyúlt a döbbenettől, ahogy végig nézett fedetlen felsőtestemen. Ádámcsutkája nagyot ugrott, s igyekezett még ésszerűen gondolkodni. Reakciója nem kevés elégedettséggel töltött el, s ajkaimba harapva igyekeztem leplezni halvány mosolyom. A levegő csak úgy forrt közöttünk, szóval egyáltalán nem kellett a hidegtől tartanom. A bennem égő vágytól egészen az övéig mindent éreztem, de a hideget, na azt egyáltalán nem.
- Ha így folytatod nem tudok majd leállni... nem akarlak bántani és, ha elvesztem a fejem... – kezdte, bár teste szerintem már rég feladta a küzdelmet. Pont annyira vágyott rám, mint amennyire én őrá.
- Hát ne álljunk le – kértem, miközben elé lépve testem teljesen hozzá préselődött. Mikor ajkai éhesen tapadtak azt enyémre, már biztos voltam, hogy enyém a győzelem. Ajkai vadul ostromolták a szám. Néha úgy éreztem, hogy egybe lenyel, miközben kezei csuklóimra fonódva óvatosan leveszítették utolsó búvóhelyemet is. Megérezhette zavarom, mert igyekezett csak az arcomra koncentrálni, míg karjaim a nyaka köré fonta, de ahogyan az várható volt nem bírta megállni, hogy lejjebb ne nézzen.
- Gyönyörű vagy – suttogta a számban, miközben kezei a fenekem alá csúszva megemeltek, s a lábaim maguktól tekeredtek vékony csípője köré. Ajkainkból hangos sóhaj szakadt fel, mikor teljesen összepréselődtünk, s éreztük a másik minden reakcióját.
Óvatosan lefektetve az ágyra felém magasodott, miközben egy pillanatra sem vált meg ajkaimtól. Egyik keze, amivel nem támaszkodott lassú, őrjítő mozdulatokkal megindult az oldalamon, majd fel a hasamon jóleső sóhajokat szakított fel a torkomból, ahogy melleimhez ért, miközben ajkaival is felfedező útra indult át a nyakamon, elidőzve a kulcscsontomon, s vészesen közel kerülve tenyeréhez.
Hátam reflexszerűen ívbe hajlott, mire egyik keze azonnal a hátamra siklott, s tenyerének egykori helyét ajkaival próbálta pótolni, miközben hol a vállát, hol a haját simogattam szinte teljesen önkívületben.
Alám támasztva térdét felegyenesedett, s mindkét kezével igyekezett megszabadítani az apró nadrágtól és vele együtt a megmaradt alsóneműmtől is, miközben végig az arcom tüntette ki figyelmével várva az ellenkezésem, de hiába várta. Eszem ágában sem volt leállítani. Felülve fekvő helyzetemből ajkaihoz hajoltam, miközben a nadrágja madzagjával kezdtem el bajlódni. A kezem csak úgy remegett, mikor nadrágon keresztül hozzá értem. Végül aztán némi nehézségek árán sikerült megszabadítani az anyagtól, s már csak az igen szűkössé vált alsónadrág maradt rajta, aminek láttán a vérem még inkább vibrálni és pulzálni kezdett. Csodáltam, hogy a szívem még nem szakadt ki a helyéről.
Ajkaimból visszafojtott nyögés szakadt fel, mikor kezét megéreztem a combom belsején, majd legérzékenyebb pontomon is. Pár pillanatra teljesen elvesztem érintése alatt, miközben ő furcsa elragadtatottsággal nézett le rám vágytól ködös szemekkel. Igyekeztem némi erőt gyűjteni karjaimba, hogy az utolsó anyagtól is megfosszam őt.
Lélegzete pár pillanatra teljesen elakadt, ahogy alsója végleg lecsúszott lüktető férfiasságáról, s helyét bizonytalan ujjaim vették át. Igyekeztem rá jönni, hogy mikor jó neki, miközben azon gondolkodtam, már amennyire akkor képes voltam gondolkodni, hogy ott sokkal forróbb volt, mint bárhol máshol. Szinte már égette tenyerem lüktető férfiassága, s megértettem az előbbi elragadtatottságot az arcán, mikor engem nézett. Csodálatos volt figyelni, ahogy arcvonásain megvonaglanak az érzelmek, miközben elégedett sóhajok és morgásra hasonlító nyögések szakadtak fel torkából.
Ajkai újra rá találtak az enyémekre, miközben visszafektetett eredeti helyünkre. Nyelve vad, követelőző táncot járt a nyelvemmel, s valóban csak úgy faltuk a másikat.
- Szeretlek – hörögte. Rekedt, vágytól teli hangjától jóleső borzongás futott végig a testemen, amitől még inkább hozzá préselődtem.
- Imádlak – suttogtam vissza, miközben egyik kezem újra megindult izmos testén. Csak úgy lángoltam belül, magamban akartam érezni őt. Minden porcikáját érezni akartam, s biztos voltam benne, hogy belehalnék érintéseinek hiányába, ha véget kellene szakítanunk szeretkezésünknek.
Pár pillanatra újra elváltak ajkaink, miközben ő átnyúlva az ágy mellett lévő éjjeliszekrényhez kissé nagyobb hévvel felrántotta a fiókot, majd némi matatás után és halk papírzörgés után újra ajkaimra tapadt.
- Szeretlek – leheltem most én ajakira, miközben teljesen felém magasodva végre megérezhettem őt.
- Én is téged – sóhajtotta, s hangjába újra beleborzongtam, miközben ütemesen mozogni kezdett felettem. Érdekes mód nem fájt, furcsa bizsergés futott át a testemen, amit aztán hihetetlen, leírhatatlan érzések követtek, miközben a karjaiban tartott.