2012. május 24., csütörtök

12. Hatásos belépő

12. Hatásos belépő

"Nincs is olyan jóízű dolog a világon, mint valaki mosolya a szádban."

A szívem valahol a torkomban dobogott, mikor haza érve átléptem a bejárati ajtó küszöbét és azon tűnődtem, hogy apuék itt lehetnek-e még vagy egyáltalán meddig szándékoznak itt maradni, mert nekem őszintén szólva semmi kedvem nem volt a társaságukhoz.
Az egész házból csak a konyha homályos fényei szűrődtek ki, majd egy elnyúlt árnyék, ahogy Lorelai felkelt a székből az ajtó zajára és megjelent velem szembe. Arca nyúzottnak tűnt és aggódónak, látszott rajta, hogy egyáltalán nem így képzelte ezt a napot, s látva teljesen zilált és bűntudatos arcát rá nem tudtam haragudni, elvégre nem tehetett semmiről. Apu és az a másik nő hibája volt az egész!
- Hol voltál? – kérdezte, majd mikor rá jött, hogy ez mégsem olyan fontos kérdés tovább folytatta; – Jól vagy? Apád fél óránként hív, hogy haza jöttél-e már... – magyarázta, de ez most cseppet sem tudott meghatni. Az lett volna a legjobb, ha egész éjszakára eltűnök, akkor legalább aggódhatna, megérdemelné.
- Csak sétáltam egyet – vontam vállat hanyagul, igyekeztem nem engedni makacsságomból és nénikémnek sem kegyelmezni, elvégre nyugodtan kidobhatta volna őket... Egyáltalán nem bántam volna, ha nem ezt a napot szúrják el!
- Akarsz beszélni róla? – kérdezte végül megadóan, mikor rá jött, hogy magamtól nem mondok semmit, s az is kétséges volt, hogy az ő kérdéseire értelmes választ adok.
- Meddig maradnak? – kérdeztem nagyon fújtatva, legszívesebben felmenekültem volna a szobámba. Hulla fáradt voltam, s kész akartam lenni mire Paul visszajön.
- Még egy hétig – felelte tömören. Ajkait még szólásra nyitotta, de aztán inkább elhallgatott és hagyta, hogy szó nélkül felrobogjak mellette az emeletre és magamra zárjam a fürdőszoba repedezett ajtaját.
Lehámozva magamról a ruhákat gyorsan a víz alá álltam és hagytam, hogy a forró cseppek felhevítsék elzsibbadt tagjaim, melyek a hosszú sétától és a folyamatosan csökkenő időtől kissé megfagytak.
Csapzott hajam kócosan omlott a hátamra, ahogy magam köré tekerve a törülközőt igyekeztem átmenni a szobámba, hogy pizsit vehessek még mielőtt Paul megjönne, elvégre a nagy sietségben még ruhát sem vittem be magammal az apró helyiségbe, melyből mostanra már csak úgy dőlt ki a tusfürdőm fülledt, meleg illata.
Ahogy becsuktam magam után a szobám ajtaját a hideg levegő egyből megcsapta felmelegedett bőröm, s reflexszerűen mozdultam az ablak felé, hogy becsukjam azt, ám mielőtt még végleg oda érhettem volna egy nagy lendülettel kénytelen voltam megállni, ahogy a fekete árny könnyed mozdulattal bevetődött az ablakon, majd elesett bennem.
Torkomból akaratlanul is egy halk sikítás tört elő, ahogy a nekem csapódó erőtől egyre közelebb kerültem a földhöz, ám mielőtt még végleg megérezhettem volna a szőnyeg keménységét egy forró kart éreztem meg a hátamnál, ami megtartva óvatosan rakott le maga alá, míg a fiú másik karjával saját magát támasztotta meg.
Másodpercekig megszeppenve bámultam fel megdöbbent arcára, elvégre egyikünk sem számított ilyen viszontlátásra tekintve, hogy egy szál törölközőbe feküdtem alatta majdhogynem teljesen kiszolgáltatva.
- Helló – motyogta végül, mikor igyekezett csak az arcomra fókuszálni, elvégre anélkül is eléggé elvörösödtem, hogy teljesen végig mért volna a halványzöld anyag takarásában, de azt a féloldalas mosolyt még így is alig bírta vissza fojtani, mikor meghallotta szívemnek eszeveszett vágtáját. Minden vágya az volt, hogy kiszabaduljon a bordáim fogságából.
- Ez aztán a látványos belépő – motyogtam válaszul, mikor túl tettem magam zavaromon és megtaláltam a hangom. A vékony anyagon könnyedén áthatolt a forróság, ami Paul testéből áradt, s talán az én hőmérsékletem is feljebb futott zubogó véremtől, melynek iramát szinte a fülemben hallottam.
- Gondoltam lenyűgözlek – viccelődött, mire akaratlanul is elmosolyodtam, s hagytam, hogy lejjebb hajolva megcsókoljon. Forró ajkai édesen cirógatták a szám. Nem is tudom mihez lehetne hasonlítani vékony, szépen metszett ajkainak játékát. Én sosem találtam rá szavakat.
- Grace, minden rendben? – kérdezte az ajtó mögött nénikém, elvégre biztosan meghallotta halk sikításom, mikor Paul váratlanul megjelent, vagyis inkább rám.
- P-persze – kiabáltam vissza, igyekeztem észhez térni, de a nyelvem alig akart forogni, amin a felettem tornyosuló fiú nagyszerűen szórakozott.
- Biztos? – kérdezte bizonytalanul, nem nagyon hitt nekem, így kénytelen voltam még inkább összeszedni magam. Bele sem mertem gondolni mihez kezdett volna, ha ilyen szituációban meg lát Paullal...
- Persze, csak fáradt vagyok – bizonygattam. – Jó éjt! – köszöntem el, remélve, hogy így érti a célzást és elmegy. Értette. Egy halk sóhaj volt a válasz, majd lépteinek halkuló hangja, ahogy lement a nappaliba.
- Biztos bűntudata van a mai nap miatt... – térített vissza a szobába Paul, mikor igyekezett kiállni nénikém mellett, ám nekem egyáltalán nem akaródzott erről beszélni.
- Legyen – hagytam annyiban, s láthatta rajtam, hogy nem fogok erről bővebben beszélni, mert halkan felnevetve újra lejjebb hajolt, hogy megcsókoljon.
A szívem ismét a bordáimat püfölte, mikor megéreztem széles mellkasát nekem simulni, s ujjaim akaratlanul is felfutottak nyakán, ahol pár pillanatra kitapinthattam hevesen dobogó pulzusát, majd túrtam bele sűrű hajába, amit halványan megmosolygott csókunk közben, s jobban elmélyítette azt.
Nem tudom, észhez kellett volna térnem, zavarba kellett volna lennem, elvégre egy szál törölközőben feküdtem alatta, miközben ő egyre inkább elvette az eszem forró ajkaival. Ám csak akkor józanodtam ki, mikor egyik keze a derekamról lejjebb csúszott a combomra, s bármennyire is esett jól óvatos érintése úgy éreztem mintha lezuhantam volna valahonnan, mint mikor az ember fél álomban azt hiszi, hogy elesik és akaratlanul is megrázkódik, majd felébred a rémületből.
- Azt hiszem.... fel kellene öltöznöm – motyogtam ziláltan, mikor a fiú megérezte dermedtségem és kábult, szinte fekete szemei kezdtek helyrerázódni.
- Persze – motyogta kissé aggodalmasan, miközben folyton az arcomra kiülő érzelmeket kutatta, mintha azt várta volna, hogy haragszom rá vagy ilyesmi... – Sajnálom – mondta végül, mikor pár könnyed mozdulattal már előtte álltam két lábon, s sötét szemeiben mást sem tudtam kiolvasni csak bűntudatot.
- Sietek – mosolyogtam rá vigasztalóan, miközben futtában végig simítottam feszült arcán és puszit nyomva ajkaira gyorsan felkaptam a ruhákat és rendbe szedtem magam a fürdőszobába.
Mikor visszaléptem a szobába Paul már a szokásos helyén nyúlt el a plafont bámulva, s csak akkor tért vissza a valóságba, mikor bekúszva mellé felé fordultam és próbáltam rá jönni mi baja is lehet jelen pillanatban. Jó képű arcát homályosan világították meg az esti fények, amitől amúgy is férfias vonásai csak még inkább kiéleződtek, míg másik oldala titokzatos árnyékba borult.
- Min gondolkozol? – kérdezte halkan, a mély rekedtségtől borzongás futott végig a gerincemen, s reménykedtem benne, hogy ezt nem látta. Hihetetlen volt számomra, hogy milyen reakciókat tud kiváltani belőlem és jobbnak láttam ezt nem közzé tenni számára.
- Azon, hogy mi ez a hirtelen hangulatváltozás – ismertem be végül, mire ajkain fancsali mosoly jelent meg és könnyedén magához húzva mellkasára vont, miközben arcát a hajamba fúrta. Csiklandozott leheletének melege. – Ezt vegyem annak, hogy inkább hagyjuk? – kérdeztem, mire csak halkan felnevetett, s pár pillanatnyi hallgatás után mégiscsak elkezdett magyarázkodni, amit igazán nem értettem az első pár percben.
- Sajnálom...az előbbit, én nem akarok akaratos lenni, semmit sem kényszerítek, szóval, ha bármikor bármi olyan történne, ami neked sok akkor szólj! Vágj fejbe, pofozz fel, mindegy! – hadarta végül, s kellett egy kis idő, míg felfogtam, hogy miről is beszél.
- Jaj, Paul, még te kérsz bocsánatot? – képedtem el, mire értetlenül húzódott arrébb, hogy lássa az arcom, ami remélhetőleg még nem vörösödött el teljesen. – Ugye nem kell magyarázkodnom? – kérdeztem elkínzottan, elvégre nem kevés önuralmamba került, hogy ne rejtsem arcom a kezeim közé, hogy eltakarjam vöröslő zavarom.
- Nem értelek... – rázta meg a fejét, mire türelmetlenül fújtattam egyet és a szoba egyik távoli pontjára koncentrálva elkerültem a tekintetét és belekezdtem a gyors hadarásba;
- Nézd, én tudom, hogy vannak bizonyos igényeid, amit egyelőre nem...elégíthetek ki, szóval az ilyenek miatt igazán nincs miért bocsánatot kérned – mire szavaim végére értem éreztem, ahogy az arcom Paul hőmérsékletével vetekszik, főleg mert egész idő alatt magamon éreztem kíváncsi, még így is perzselő pillantását.
- Egy valamit szögezzünk le, de nagyon gyorsan – kezdett bele, miközben ujjaival az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek – : Már a létezésed minden létező igényemet kielégíti – mondta teljesen komolyan, majd mikor meglátta az ámulaton az arcomon halványan, féloldalasan elmosolyodott és közelebb hajolva jó éjt csókot lehelt résnyire nyílt ajkaimra.

6 megjegyzés:

  1. szia ez szuper gracet sajnálom amiért ilyen az apja paul aranyos volt
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett a fejezet :D
    Paul elég megértő Grace-el, a bevésődés csodákat tesz... de azért kíváncsi vagyok meddig bírja még :D
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia!!
    Tök jól írsz!!Nekem nagyon tetszik!!:)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Paul nagyon aranyos és megértő,ami nagyon cuki tőle.Főleg most,hogy Grace "összetört" az apja és a féligmeddig-féltestvére miatt!
    Nagyon tetszett ez a rész is,mert remekül írsz!:)
    Siess a kövivel!;)
    puszi : Panka

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nos a tanulság az ,ha nagyon fáradt vagy ne olvasd el a részt bármilyen kiváncsi is vagy.Vagyis az előző részhez, amit írtam egy hülyeség volt, hiszen most elolvasva ezt (és újra olvasva az előzőt) rájöttem, hogy gőzöm sincs honnan szedtem, hogy a nagynénjével csalta meg az apja az anyukáját.Most már mindegy, de a fő , hogy Te hozod a formádat és nagyon klasz olvasmány volt ez a rész is.Bocsi az előzőért és szia Edit

    VálaszTörlés
  6. Szianagyon jókis fejezet lett kivi vagyok mi lesz h grace apja tudomást szerez Paulról hamár Paul akkor nagyon rai volt a fejezet végén :)Megint hozdtad a formád szertném ha benéznél hozzám és hagynál magad után valamit.Köszii Lorelay Even

    VálaszTörlés