2012. január 22., vasárnap

2. Fogadás

Hellóka!
Meghoztam a második fejezetet, kérhetek némi komit? :$ :D Köszönöm a megértéseteket, nagyon hálás vagyok érte, hogy ennyien kitartotok mellettem, s most ezennel bejelentem, ha a gépem nem robban fel, illetve nem csap el a busz ezt a történetet végig olvashatjátok, ami harminc fejezet lesz és nyolcvanöt oldal. :) Előre láthatólag hetente akár három fejezetet is felpakolok, de ez a vissza jelzésektől függ. ^^
Xoxo.Bri.
U.I.: A másik blogom befejezett történeteit nem tudom pontosan mikor rakom fel letöltésként, de igyekszem vele. :$ :)

2. Fogadás

Mikor láthatatlan szemek pillantását érzem,
tudom, hogy most éppen Te gondolsz rám.
A másnap csiga lassúságban telt, kora reggel, sőt éjszaka is a gyomrom folytonos görcsbe volt a tudattól, hogy Jared újra jár iskolába. Nem tudom mi ütött belém, mind annyiszor, ahányszor a fiúra gondoltam félelem fogott el, félreértés ne essék, nem tőle féltem. Inkább attól, hogy akarata ellenére újra az ujja köré csavar, ráadásul nagyon is megnehezíti a dolgom, hiszen a tegnapi nap folyamán folyton bámult, nyilvánvaló jelét adta annak, hogy lát engem, hogy mi okból arra nem tudtam rájönni. Próbáltam nem is foglalkozni vele, de elhatározom már az első órán elpárolgott.
Az első perctől kezdve, mikor leültünk egymás mellé valami láthatatlan lánc folyamán minden porcikánk válaszolt a másik mozdulataira, hogy direkt vagy véletlen azt nem tudom, de ha például én ideges lettem, mert a tanár a naplót lapozgatta, hogy ki feleljen valamiért jobban áradt a hő belőle, s mikor megnyugodva fújtam ki a levegőt, akkor az ő izmai is elernyedtek vagy például ha a kezem a pad alá ejtettem, akkor ő csak lazán megtámaszkodott a szék szélében, mintha ez olyan természetes lenne.
Ahogy azt említettem az idő hihetetlen lassan telt, miközben az idegvégződéseim egyre inkább a fiúra koncentrálódtak, mint a kémia tanár folytonos, érthetetlen beszédére. A képletek, s vegyjelek összeolvadtak, majd követhetetlen masszaként jöttek ki a másik fülemen.
- Te érted? – fordult hátra Viv, majd mikor látta, hogy újra elbambultam legyezgetni kezdte előttem a kezét.
- Hm? – pislogtam párat, mire pár könnyem kifolyt. Mikor pisloghattam utoljára?
- Minden rendben? – kérdezte értetlenül, az utóbbi pár órában nem győzte hangsúlyozni, hogy valami nincs rendben velem, s nem volt hülye; tudta, hogy Jareddel kapcsolatos a dolog.
- Aha, csak megint elbambultam – magyarázkodtam, amit a tanár is meghallhatott, mert alig pár perc múlva a táblánál találtam magam Vivvel együtt.
- Tanultál? – suttogta gyorsan a lány, mire csak megráztam a fejem. Az ég világon egy szót sem tanultam, abban is kételkedtem, hogy egyáltalán kinyitottam a könyvet vagy a füzetet.
- Valahogy sejtettem – sóhajtotta rosszallóan a tanár, mikor látta a reakcióm. – Mi ütött beléd Kim? Ahogyan látom nem csak kémiából rontasz folyamatosan... – nézegette a naplót. – Minden rendben van otthon? – kérdezte rosszat sejtve a tanár, rám pillantva a napló felett, mire pár pillanatra köpni-nyelni is elfelejtettem.
Azt eltekintve, hogy anyámék egyfolytában kritizálnak és inkább vagyok estig a parton, mint otthon minden rendben. Tökéletes.
- Igen – feleltem végül, mikor eldöntöttem, hogy ehhez semmi köze a tanáromnak.
- Vivienn téged nem is kérdezlek – sóhajtotta lemondóan a férfi, mire Viv, csak próbálta elfojtani feltörő szavait, amit a tanár úrnak szánt volna, figyelmeztetően oldalba böktem jelezvén, hogy inkább egy kettesért próbáljon meg fecsegni és ne azért, hogy a férfit melegebb éghajlatra küldje.
- Nem kérdezne ki minket jövő órán, tanár úr? – rebegtette meg szempilláit barátnőm, alig bírta vissza fojtani a röhögését, hiszen tudta; nem fog tanulni, ugyanúgy megkapja a karót, jobbik esetben a kettest, de nekem segíteni akart. Nekem megakarta adni az esélyt.
- Igen, hétfőre tanulunk – helyeseltem hálás pillantást vetve a lány felé, aki csak rám mosolygott, majd újra a tanárra vetette zöldeskék szemeit.
- Boszorkányok – sóhajtotta végül engedékeny mosollyal, majd helyünkre intve minket Viv csak fölényesen vigyorgott rám.
- Köszönöm – suttogtam neki, mire mosolya lágyabb lett és csak vállat vont. Mintha ez olyan természetes dolog lenne.
Az óra többi részében próbáltam észrevétlen maradni, noha Jared észre vett, a szemem sarkából láttam, hogy egyre többször felejti rajtam a tekintetét, ami kezdett zavarni és zavarba hozni. Van rajtam valami? Vagy a hajam rosszul áll? Mi baja lehet?
- Nem fogsz tanulni mi? – kérdeztem Vivet, mikor a tanár kiment. – Korrepetállak, ha kell – ajánlottam fel, mire csak megrázta a fejét.
- Fölösleges csajszi – mondta beletörődően, mintha ez lenne a sorsa; karók sorozata.
- Te tudod, de azt is, hogy csak egy szavadba kerül – mondtam egy biztató mosollyal, amit viszonzott, s egy hamar magunk mögött hagytuk Jared perzselő pillantását, ami egész órán lázba hozta a vérkeringésem és a pulzusom. Egyre nehezebbnek éreztem, hogy ellenálljak neki. Nem tudom miért, talán mert nem értettem, hogy mi ütött belé vagy ilyesmi... esetleg én vagyok gyengébb, mint ahogyan azt hittem.
- Csak nekem tűnt fel Jared viselkedése? – kérdezte Viv, mikor biztos távolságra voltunk mindenkitől. Megnyugodva fújtam ki a levegőt, hogy barátném is észre vette ezt. Nem csak képzelem.
- Én sem értem – vontam vállat ajkamba harapva.
- És te...? – próbált arra utalni, hogy én mit érzek vagy mit nem, látszólag nem tudta eldönteni melyiket is.
- Nem akarom, de valami mégis... – magyaráztam, nem tudtam szavakba önteni az érzést, képtelen lettem volna elmagyarázni. Hülyeség tudom, mégis olyan érzésem volt, hogy a mellkasomban keringő zűrzavar túl tett minden emberi, halandó érzésen, csak nem tudtam miért érzek ilyeneket.
- Talán mégis az a sorsod, hogy Jaredet szeresd, mármint hogy egyszer mellette köss ki... – gondolkodott hangosan Viv neki dőlve az iskola falának, tekintetem elgondolkodott, vékony arccsontjáról a bejárati ajtó lépcsőjéhez vezetett, ahol épp Jared bámult vissza rám. Összevont szemöldöke, s koncentráló arca arra engedett következtetni, hogy hallotta az egész beszélgetést, de ez lehetetlen lenne, elvégre nincs azaz ember, aki ilyen távolságból, ilyen zajban meghallja a másik beszélgetését... Szerencsére.
- Előbb jövök össze Deannel – horkantottam lemondóan, s nem csak azért mondtam, mert a srác fülig szerelmes volt belém, hanem mert egyszer biztosan megunom Jared iránt való esztelen vágyakozást, s akkor miért ne tegyem boldoggá a másik fiút? Úgy éreztem, hogy Jared után már senki másba nem leszek szerelmes.
- Bah – horkantott Viv az ötletemet hallva, miközben mandula vágású szemeivel az eget bámulta. Utálta Deant, egy elkényeztetett, nyálas ficsúrnak tartotta, ahogy én is. Az is volt. – Tényleg, mi van a fogadással? – kapta fel a fejét. Egy hete kötöttünk Deannel egy egyességet, miszerint ha az ő töri dolgozata jobb lesz, mint az enyém és Vivé együttvéve, akkor meg kell csókolnom vagy barátnőmmel le kell ugornom a szikláról, ahonnan a többi fiú szokott szórakozás gyanánt.
- Elvileg neki most volt törije... – mormoltam tekintetemmel végig járva az udvart hátha megtalálom a fiút, de valamiért folyton csak Jaredet szúrtam ki a tömegből. – Nekünk meg most – nyeltem egy nagyot.
- Ott jön – mutatott a keresett fiú irányába Viv, mire én is észre vettem Dean nyúlánk, magas alakját kezében a dolgozatát legyezgetve.
- Hölgyeim – vigyorgott fölényesen. – Örömmel jelentem, hogy öt pont híján majdnem elértem a maximális hetven pontot – újságolta nagyképűen. – Ti mikor kapjátok ki? – kérdezte.
- Kövi órán – válaszoltuk kánonban Vivvel, mire Dean arcán még nagyobb vigyor terült szét. Még pár szót váltottunk a fiúval, majd mindhárman elindultunk a termükbe.
- Ugye tudod, hogy vesztettünk? – kérdeztem lényegre törően, mikor előre engedtem az ajtóban barátnőmet.
- Nem fogod megcsókolni, mi? – kérdezett vissza beletörődően.
- Ugrunk – bólintottam, mire csak sóhajtott egyet és leült a helyére, ahogyan azt én is tettem.
- Ha szerencsénk van egy kicsit megfázunk és kiírnak egy hétre – tűnődött Viv, mielőtt azt hittem volna, hogy megharagudott rám.
- Hmm...akár kettőre – folytattam gondolat menetét, mire csak vigyorogva rám kacsintott, s előrefordult, hogy a tanár szövegelésére figyelhessen.
- Ez milyen dolgozat? – Pár pillanatig csak a lapra bámultam, mikor meghallottam Jared hangját magam mellől, nem voltam egész biztosan benne, hogy hozzám beszél, de úgy látszott mégis nekem szánta szavait.
- Múlthéten írtuk – feleltem tömören, talán ez volt eddigi életem leghosszabb párbeszéde vele. Eléggé lehangoló.
- Szuper – mormolta fintorogva, hiszen tudta, hogy ezt majd neki is meg kell írnia. Nem is tévedtünk, a tanár pár pillanaton belül az pad fölé magasodott és hol Jaredet, hol engem vagy a dolgozatot nézte.
- Kim, az utóbbi időben nagyon leromlott az átlagod, valami probléma van? – kérdezte, mire próbáltam vissza fojtani ideges fújtatásom.
- Nincs semmi! – feleltem végül tömören. – Egyszerűen csak kiment a fejemből a dolgozat – hazudtam, hiszen mostanában jó pár dolgozatra nem készültem, aminek meg is látszott az eredménye. Egyszerűen nem volt kedvem, energiám tanulni, így hát nem is tettem.
- Hát rendben – hagyta annyiban végül a tanár, s Jaredhez fordulva folytatta. – Te pedig megírod jövőhéten, megkérném Kimet, hogy segítsen, de nem hiszem, hogy sokat tudna az anyagból... – mondta megrovón, de erre sem válaszoltam.
- Hány pontod lett? - kérdezte hátra fordulva Viv.
- Harminc – húztam el a szám. – Neked?
- Husz – mormolta fintorogva. – Ezt megszívtuk – tette hozzá, mire egyetértően bólintottam, mivel egyáltalán nem leszek hajlandó megcsókolni Deant, így csak az ugrás maradt...

3 megjegyzés:

  1. szia ez nagyon jó gratula remélem olcsón megússzák majd az ugrást
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Szia!Nagyon jo let!Nem ertem Jaredet, nem ugy van, hogy ha bevosodik egy farkas mindent megtesz azert, hogy beszelhessen vele?Sies a kovetkezovel, mert mar nagyon kivancsi vagyok!Puszi

    VálaszTörlés
  3. Nekem is nagyon tetszett:) Én is szívesen belenéznék Jared fejébe?? lehet kicsit össze van zavarodva hiszen eddig abszulut nem foglalkozott Kimmel most meg a mindet jelenti neki szóval neki se lehet könnyű:)
    Kíváncsi vagyok én erre az ugrásra akik lesznek még jelen:9
    Várom a kövit:9
    Puszi

    VálaszTörlés