2012. február 10., péntek

10. Másé

Hellóka!
Tizedike lévén hoztam a 10. fejezetet, ez sem egy kalandregény, de a következő fejezetben remélhetőleg bepótlom az üres fecsegést. :))
Xoxo. Bri.

10. Másé

Ő engem soha nem fog szeretni.
Tudom.És tudnom is kell.
Mert különben belepusztulok,
ha mással látom majd.
A folyosón hatalmas csend volt, egy lélek sem járkált a szekrények között, túl korai volt még, hogy a tanárok kiküldjék az éppen rendetlenkedő diákokat, nem késhettem sokat. Max. öt percet. Remélem. Hát így jár az ember, ha sokáig fenn marad, hogy a bátyjával beszélgethessen telefonon, aki nem győzött áradozni valami Elizabethről. Nem rég ismerte meg az iskolájában, egy évvel alatta van, gyönyörű kék szeme és szőke haja van, emellett vicces és nagyon intelligens. Legalábbis szerelmes-Dom ilyen szavakkal illette barátnőjét, akivel három nap után össze is jöttek.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a lányra, akit elvileg a téli szünetben haza is hoz, hogy bemutathassa a családnak. Érdekes menet lesz, tekintve, hogy anyuéknak senki sem elég jó.
Még tisztán élt bennem a kép, mikor a harmadik barátomat mutattam be anyuéknak, hiszen úgy gondoltam egy hónap már épp elég erre.
Igyekeztem a lehető leginkább felkészíteni a fiút, de nemhogy anyuéknak, még Dominicnak sem tetszett. Mondanom sem kell, hogy az a kapcsolat nem volt hosszú életű. Ahogyan igazság szerint az összes többi sem, de ez már mindegy.
Nagy lendülettel nyitottam ki a kémiaterem ajtaját, ahol csak egy megdöbbent Paul és Jared fogadott.
- Most vagy elnéztem a terem számot vagy valamiről lemaradtam... – mormoltam összevont szemöldökkel kicsit hátrébb lépve, hogy megtudjam nézni az ajtón díszelgő számot. Tízes. Ez jó.
- Összevonták az órákat, szomszédban vagyunk, valami vetítés megy... – magyarázta Jared, míg Paul a röhögését próbálta vissza tartani. Nem sok sikerrel.
- Ohh, akkor még várok pár percet, hátha kiküldik Charliet vagy valamelyiket – mormoltam a fali órára pillantva. – Bocs a zavarásért – vigyorogtam teljesen idiótán, s mielőtt teljesen elvörösödhettem volna inkább becsuktam az ajtót. Még hallottam ahogy Paul felvihog a másik oldalon és egy csattanás után feljajdulva elkezd káromkodni. Nem, nem akarom tudni mi folyik benn!
Pár percet még vártam, aztán mikor senki nem jött ki, hogy velem együtt ellógja az órát inkább bementem, s bepasszíroztam magam Viv, Charlie és Ash mellé egy padba. Csak kicsit volt kényelmetlen és igazság szerint a szét bomlott tüdőket és egyéb szerveket rosszabb volt nézni, amivel a koránérő láncdohányzókat akarták megrémíteni. Engem csak attól tántorítottak meg, hogy még egy ilyenre beüljek... Fúj!
- Ez.... guszta volt – mormolta Ash, mikor végre kiszabadultunk az udvarra. Sokkal jobb volt, elképzelésem sincs miért hoztak össze két osztályt egy terembe... az óra végére annyira állatszag lett, hogy az valami borzasztó!
- Megjött tőle az étvágyam – gúnyolódott Charlie, mire csak egy fintort vágtam felé és még nagyobbat, mikor Jasminet megláttam Jaredék társaságában.
- Még nem hallottad? – kérdezte Viv meglepett, talán kicsit megbántott arcom láttán. – Elvileg össze jöttek... – mormolta félve a reakciómtól.
- Nem tudom, Jared szerintem mondta volna... – A napokban Jareddel szerintem épp elég bizalmas barátság alakult ki köztünk ahhoz, hogy elmondja, ha esetleg össze jön valakivel. Szerintem. – De nem is nagyon érdekel – vontam vállat végül. Dehogynem érdekelt! Egy világ omlott össze bennem, mikor újra egy jelentéktelen pillantást vetettem feléjük, s Jared próbálta elkapni a tekintetem, de nem hagytam neki. Nem akartam megsértődni, de akaratlanul is ilyen viselkedés jött ki rajtam. Sikítani tudtam volna. Nem tettem, természetesen.
- Hallod, Kim, ne foglalkozz ezzel... – próbált valami biztatót mondani Charlie, de persze ehhez nem érthetett. Egyikük sem értette igazán.
A napok múlásával, ahogyan Jared folyton, kitartóan ostromolt a társaságával elkezdtem kötődni hozzá, noha ez nálam nem volt olyan nehéz, hiszen évek óta szerelmes voltam belé. De az utóbbi idő más volt. Még az a képtelen ötlet is megfordult a fejemben, hogy esetleg ő is többet érez, bár ebbe annyira nem mertem magam bele élni, egyszerűen próbálkoztam beérni a barátsággal, ami egyre nehezebben ment, főleg mikor két értelmű megjegyzéseket tett vagy csak úgy hirtelen lendületből búcsúzkodáskor megpuszilta a homlokom és ilyenek... Nagyon igyekezett át lépni egy bizonyos határt, viszont bennem nem volt annyi magabiztosság, hogy azt át is bírja szakítani. Képtelenségnek tartottam, hogy az a fiú, aki eddig észre sem vett, pedig mellette ültem most hirtelen többet akarna, mint amiről én valaha is álmodtam.
Igazság szerint nem is kellene meglepődnöm azon, hogy össze jöttek. Ez várható volt, nem? Lássuk be, Jasmine azért szép lány volt, holló fekete hajjal, mandula szemekkel, szépet metszett ajkakkal, modell lábakon tipegve, s bár buta volt, mint a föld látszólag ez semmilyen fiút nem zavart. Jared....róla meg ne is beszéljünk, félisten volt, szuper humorral és rengeteg törődéssel. Annyira nem illenek össze, hogy az hihetetlen, de ez van!
- Föld hívja Kimet, Kim jelentkezz! – kábán rezzentem össze, mikor órák után Jared legyezgetett előttem aggodalmasan. – Élsz még? – kérdezte, mire csak bólintani tudtam. – Mi van veled?
- Hmm? – motyogtam, majd mikor felfogtam szavait inkább válaszoltam; – Ja, semmi...csak...fáradt vagyok – leheltem végül. – Holnap találkozunk – köszöntem el továbbra is olyan félig élettelenül. – Szia!
- Szia... – köszönt el ő is, ha nem fájt volna aznap egész végig a mellkasom talán még vissza is fordultam volna a hangja hallatán, hogy megnézzem mennyire bántottam meg, de ehelyett csak tovább mentem, s meg sem álltam hazáig.
- Mi volt ma a suliba? – kérdezte anyu kb. egy óra múlva, mikor már otthon voltam, s érdekes mód őt is otthon találtam. Ritka alkalmak egyike volt.
- Semmi – feleltem unottan, lefutottunk még pár unalmasa kört a jegyeimről, aztán megunva ezeket is felvonultam a szobámba, s egész délután zenét hallgattam és csak feküdtem. Próbáltam nem elaludni, de mikor újra magamhoz tértem még fáradtabb voltam, mint eddig, így inkább gyorsan elvonultam fürödni, majd vacsora után újra a párnák és takaró közé menekültem. Pillanatnyilag azt tűnt a legbiztonságosabb helynek, ha már Jared karjaiban más valaki volt.
A hideg szél újra végig simított az arcomon, mint ahogyan álmomban már annyiszor mióta Jared tudomást vett rólam.
Álmosan pislogva figyeltem, ahogyan a fiú szokás szerint óvatosan bebújt hozzám, s mellkasára vonva szorosan magához húzott. Imádtam, ilyenkor éreztem leginkább az illatát. Erdő és narancs keveréke volt.
- Miért vagy itt? – kérdeztem halkan, mikor percek óta csak feküdtünk.
- Miért ne lennék? – kérdezte szintén halkan, mintha félne megtörni a békés csendet. Én is ettől tartottam.
- Hát a barátnőd álmaiban kellene lenned – magyaráztam az egyértelműt, hiszen ez olyan logikus volt. Miért az én álmaimban pazarolja az idejét, ha közben ő Jasmine párja?
- Milyen barátnőm? – kérdezte értetlenül. – Miről beszélsz?
- Hát Jasmine... az egész évfolyam ettől zeng, hogy ti össze jöttetek.
- Dehogy jöttünk mi össze! – hárította azonnal. – Hát ezért voltál egész nap olyan levert? – kérdezte némi reménnyel a hangjában, megmertem volna rá esküdni, hogy mosolyog.
- Nem tök mindegy? – kérdeztem kitérve a válasz alól, ami szerintem egyelő volt egy beismeréssel. – Ez úgyis csak egy álom, teljesen mindegy, hogy én mit érzek irántad, ha közben felkelek és mással látlak.
- Jaj Kim, olyan kis buta vagy... – motyogta, amit igazán nem értettem, de nem hagyott időt válaszolni. – Inkább aludj, rendben? – adott puszit a homlokomra, s nekem több sem kellett.
Talán az volt a harmadik este, hogy Jareddel álmodtam ilyen élethűen, ráadásul úgy, hogy álmomban is elaludtam, viszont az volt az utolsó.
Mindig is szerettem aludni, ami tudom elég furán hangzik, de ilyenkor tudtam igazán álmodni, és miről álmodtam? Hát Jaredről. Ilyenkor közel volt hozzám, az utóbbi időben közelebb, mint ahogyan azt eleinte hittem. Bár ilyenkor reggel mindig fáradtabb voltam másnap.
Azon a napon sem történt ez másképp, de szerencsére még az utolsó percben sikerült beesnem a terembe, ahol Viv elfojtott nevetése fogadott, mikor meglátta kissé szétcsúszott kinézetem és Jared furcsán csillogó barna szemei, vigyora, mikor leültem mellé. A szerelemre fogtam, biztos Jasmine váltja ki belőle... Fura. Belőlem általában hányingert és irritációt vált ki, mármint a lány, de kinek a pap, kinek a paplan.

4 megjegyzés:

  1. Szia:)
    Kim néha olyan kis bután viselkedik, de nagyon édes:) Hát kíváncsi vagyok Jared hogyan fogja meghódítani majd??
    Várom a kövit:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Jaj, nagyon tetszett a fejezet. Bár, először azt hittem, hogy Jasmine és Jared tényleg járnak, de aztán eszembe jutott, hogy a fiú nem is bírja annyira a lány, így elvetettem ezt az ötletet. :)
    Hmm... Kim elég féltékeny lett, amikor meg tudta. XD Kis szerelmes. *-*
    Jaj, én az álombéli valóság *-* Annyira aranyos Jaredtől, hogy minden éjjel belopakodik Kimhez és úgy tesz, mintha csak egy álom lenne. Ezeket a részeket nagyon szeretem. :) *-*
    Már nagyon várom a következő fejezetet!
    Millió puszi: Beus

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Csak ismételni tudnám az előttem írókat,mint pl.:aranyos, vicces," álombeli", bár ilyen "álmai" lehetnének az ember lányának ténylegesen. Klasz, hogy két naponta olvashatjuk a folytatást, de úgy olvastam volna még, nem lehetne kicsit hosszabb egy-egy fejezet? Köszi és várjuk a kövit, szia Edit

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett, a fejezet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Jared hogyan leplezi le magát, de tudom, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik ezért inkább várom a folytatást.

    VálaszTörlés