2012. február 12., vasárnap

11. Családi állapota: kapcsolatban

11. Családi állapota: kapcsolatban

Hozzá vagyok kötvevalami
láthatatlan szállaljó erősen.
[Ajánlott zene]
Nem gondoltam volna, hogy aznap olyan jól fogom bírni a tényt, miszerint Jareddel valóban csak barátok lehetünk, noha lehet közre játszott az, hogy a fiú folyton olyan fura tekintettel bámult rám, vagy hogy egész nap nem láttam a közelében Jasmint, bár ha tehettem inkább nem is figyeltem rá. Féltem, hogy mit váltana ki belőlem, ha látnám őket együtt. Nem akartam ezt megkockáztatni.
Viv nagyon is látta rajtam ezt az igyekezetet, bár eléggé ferde szemmel tekintett erre az egészre, most az egyszer nem akartam foglalkozni a véleményével, s ő ezt tiszteletben tartotta. Egész nap, minden szünetben elterelte a figyelmem valami hülyeséggel, ahogyan Charlie és Ash is. Nem nagyon sikerült nekik, de aranyos volt tőlük, így inkább úgy tettem, mint akinek valóban azon jár az esze, amin beszélnek. Nem akartam őket még véletlenül sem megbántani, noha nem hiszem, hogy a lelkükre vették volna. Ők nem olyanok voltak.
Az utolsó órám kémia volt, ahol Vivnek sikerült segítenem egy kettes feleletben, amiért hihetetlen hálás volt. Nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire tud örülni egy kettesnek, de ő megtette, ugyanis nem sokára fél év volt és Vivienn már nem állt bukásra. Egyelőre.
- Kim? – szólt utánam Jared, mikor épp készültem volna kimenni a többiek után órák végén.
- Hm? – fordultam vissza kíváncsian, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lepett meg Jared hangja. Bár egész nap úgy vigyorgott rám, mint a bolondgomba, beszélni aligha szóltunk egymáshoz két szót.
- Mizujs? – kérdezte továbbra is vigyorogva, szórakozottan. Nagyon nem tetszett ez az egész, főleg mert a terem pár perc múlva teljesen kiürült. Újra csak mi ketten voltunk.
- Semmi – motyogtam. – Veled? Mi ez a jó kedv? – kérdeztem gyanakodva, lassan az ajtóhoz oldalazva. Gondolom neki is indulnia kellett volna a barátnőjéhez, én pedig nem akartam látni azt a találkozást...
- Csak van – vont vállat, már majdnem nevetett, s mikor észre vette célom; az ajtóhoz jutni, pár lépéssel be is ért, s mint akinek fogalma sem lett volna a tervemről könnyedén megtámaszkodott kezével az egyik oldalamnál a falon.
- Aha – motyogtam. – Nem...vár a barátnőd? – kérdeztem még mindig furcsa, kissé talán bizalmatlan hanglejtéssel, mire mosolya szinte még inkább kiszélesedett. Féltem, hogy bereped tőle az arca.
- A-a – rázta meg a fejét, mintha élvezte volna, felgyorsuló lélegzetem és szívverésem, mikor lejjebb és közelebb hajolt hozzám. Lehelete túlságosan csalogatta az ajkaim.
- Mit művelsz? – kérdeztem alig hallhatóan, mikor teljesen nyílttá vált szándéka, s pár pillanat múlva forró ajkai rá találtak az enyémekre. Édes csókja volt némi követeléssel a mozdulataiban, mint aki már mióta erre vár, s most beakarja pótolni az elmaradt időt.
- Milyen játékot űzöl velem? – kérdeztem szinte már sértetten, mikor újabb néhány pillanat múlva szinte lihegve, bepánikolva bámultam a szemeibe.
- Nem játszok – mondta komolyan, eddig szórakozott tekintete most kiismerhetetlennek tűnt. Nem tudtam rajta kiigazodni.
- Akkor magyarázd el, hogy mit csinálsz, mert nem értem... – kértem. Nagyon nem tetszett, amit velem csinált, s egyszerűen tényleg bepánikoltam, hiszen nem tudtam merre hátrálhatnék előle. Már így is teljesen a falhoz lapultam.
- Próbálom tudtodra adni a nyilvánvalót – felelte. – De ahogy látom nincs elég önbizalmad ahhoz, hogy beismerd magadnak – mosolyodott el halványan, mint aki egyszerre tartja képtelennek és butaságnak hatalmas önbizalomhiányom.
- Mi lenne az? – kérdeztem nagyot nyelve, ami szintén megmosolyogtatta. Elvörösödtem.
- Hogy nagyon tetszel nekem – fújta ki a benntartott levegőjét, s kíváncsian várta a reakcióm. Nem figyeltem erre pontosan, de szerintem még pislogni sem pislogott.
- Nehéz elképzelni, nem hiszem, hogy egyáltalán versenyezni tudnék egy olyan lánnyal, mint Jasmine – válaszoltam továbbra is hitetlenkedve és bizalmatlanul. Ez teljesen új oldala volt Jarednek, ami igazság szerint nem nagyon tetszett. Megijesztett. Úgy éreztem magam mintha valami préda lennék a karmai között
- Versenybe sem szállhatna veled Kim, itt nincs verseny, ugyanis te már egy ideje győztél – mondta ki végül, amit talán egész végig hallani akartam, s mintha egyszeriben Jared, mármint a régi Jared, aki a barátom lett vissza változott volna.
Pár arasznyit hátrált, nem éreztem magam már csapdában, s amíg biztosabb jelet nem adtam számára még csak ajkaimra sem mert nézni, viszont nem tudtam elegendő okot felsorolni, hogy ne hagyjam, amit akart. Így hát megcsókolt, én pedig vissza. Ebből lett aztán a csókolózás, amit elég sokszor megejtett, miközben haza kísért.
Furcsa volt, újra úgy éreztem, hogy álmodok, pedig ez valóságos volt. Valósabb, mint bármi más az addigi életemben. Éreztem forró ujjait, ahogy összekulcsolódott az enyémmel, miközben sétáltunk a már szinte teljesen kiüresedett iskola udvaron.
- Ezt még mindig nem értem... – motyogtam. Boldog voltam, hihetetlenül boldog, mégis ott szólt bennem az a kis hang, hogy Jared hirtelen jött érzelmei mégis mitől lettek. Mi változott rajtam vagy benne, hogy most kézen fogva kísért haza, ahogyan a napok elteltével minden nap.
Azután a nap után sok minden megváltozott, például sokkal inkább élvezhettem Jasmine figyelmét, undok beszólásait, amiket egyre könnyebben és könnyebben bírtam hárítani, rám ragadt Viv felvágott nyelve. Barátnőm úgymond büszke volt rám, állítása szerint imádta hallgatni, ahogyan vissza szólok annak a féltékeny csitrinek, akit Jared teljesen levegőnek nézett, de nem csak őt. Szinte minden lányt.
- Én nem tudom te mit művelsz ezzel fiúval, de úgy néz rád, mint aki menten felfal, csakhogy örökre az övé lehess – heccelt egyik nap Viv, mikor Jarednek valamiért újra előbb kellett elmennie a suliból.
- Sajnos én sem tudom – mormoltam utalva arra, hogy minél közelebb kerülök Jaredhez annál inkább szemet szúr az a bizonyos láthatatlan fal, amin nem enged át engem. Valamit titkol, s akárhányszor rá kérdezek csak annyit mond, hogy időt kér ehhez.
- Még mindig olyan érzésed van, hogy titkol valamit? – kérdezte barátnőm, mire csak bólintottam. – De hát mit?
- Én is ezt akarom megtudni, de majd elmondja, ha akarja... – próbáltam lezárni a témát. – Különben is, két hét múlva bemutatom a szüleimnek, akkor már Dom is itthon lesz... – meséltem. A gondolat, hogy Jarednek szembe kell szállni anyámékkal eléggé pulzus emelő volt, a gyomrom görcsbe rándult, nagyon féltettem kedvesem.
- Imádkozzunk, hogy Jarednek erős idegei vannak – nevetett fel Viv, mire csak gyengén meglöktem, ami még nagyobb nevetésre késztette. – Jól van na, tudod, hogy nem komolyan mondom és szurkolok nektek, rendben?
- Köszönöm – mosolyodtam el végül. – Ráadásul Dom is haza hozza Elizabethet, csak abban reménykedek, hogy az kicsit eloszlatja a figyelmüket – magyaráztam.
- Tényleg, a szüleid tudják amúgy, hogy jártok? – kérdezte hirtelen Viv, mire arcom fanyarú fintorba húzódott és bólintottam. – Mit szóltak?
- A szokásos.... nem vagy te még túl fiatal ehhez? Nem hinném, hogy Jared lenne a megfelelő választás számodra... Rossz útra térít az a gyerek... – ismételtem szavaikat elvékonyodott, gúnyos hangon. Még most is feldühített, hogy miket mondtak, de igyekeztem nem foglalkozni véleményükkel. Csak Jaredet akartam újra látni, de úgy tűnt ez ma már nem fog sikerülni.
- Kim? – Paul hangjára kicsit meglepődtem, de kíváncsian fordultam az indián srác felé. Magas volt, egy fél fejjel magasabb, mint Jared, s míg Jared szálkásabb csoportba tartozott addig a haverja széles vállal, keskeny csípővel és rengeteg izommal volt megáldva.
- Tessék? – néztem fel barna szemeibe.
- Jarednek dolga akadt, ma már nem tud érted jönni, de ígéri, hogy holnap reggel érted megy... – adta át az üzenetet.
- Öh, oké – bólintottam. – Kösz.
- Ezt pedig én üzenem; Bízz egy kicsit a srácban, ő semmit nem akar titkolni előled, de ez bonyolult...
- És idő kell, tudom, tudom és nem is erőszakoskodom – legyintettem, mire csak felnevetett, s elköszönve el is tűnt a tömegben.
- Ez...fura volt – mormolta Viv. – Na mindegy, akkor át jössz ma filmet nézni? – vigyorgott szórakozottan. Erre az ajánlatra nem mondhattam nemet, főleg azért, mert mióta Jareddel egy párnak mondhattunk magunkat fele annyi időt töltöttem Vivvel, amit bár a lány teljesen megértett nekem mégiscsak bűntudatom volt miatta.
A délutánomat tehát Vivnél töltöttem, szerencsére az egész ház üres volt, így nem zavarhatott meg minket semmi, különben is, ki nem állhatta, ha filmnézés közben megzavarják...
- Helló? – szóltam bele este nyolckor a telefonba, mikor már otthon voltam, s a készülék megállíthatatlanul kezdett csörögni a zsebemben.
- Szia édes! – szólt bele a telefonba Jared jókedvűen, ami az én hangulatomon is nagyot lendített. – Paul átadta az üzenetem? – kérdezte.
- Igen, átadta – mondtam. – Mi újság? – kérdeztem, noha tudtam, hogy semmi konkrétat nem fog mondani.
- Semmi sem – Én megmondtam. – Azon tűnődtem, hogy volna-e kedved jövőhét hétvégén megismerni a családomat... – Vigyorogta, hiszen tudta, hogy annak gondolatára, hogy bemutat a családjának teljesen felmegy a pulzusom és egész héten nem lesz nyugtom.
- Van más választásom? – kérdeztem végül.
- Mindig van más választásod – mondta halkan, komolyabban Jared, de volt egy olyan érzésem, hogy nem ezért mondja. Újra máshol járt az esze. Ott ahova engem nem engedett be.
- Én nem tudom megint miről beszélsz, de szívesen megismerném a többieket – bólintottam végül, noha ezt nem láthatta. A szívem máris a dupláját verte és a fejemben olyan gondolatok forogtak miszerint elbaltázok valamit, nem leszek elég szimpatikus és még sorolhatnám.

3 megjegyzés:

  1. Szia!

    Na, végre!!! Annyira aranyosak együtt. :) Hmm... viszont már nagyon várom, amikor Kim, illetve Jared bemutatják egymást a családjuknak. :) Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fognak reagálni rájuk. :) És már azt is várom, hogy megjelenjen Dom a barátnőjével. :D
    Fúú, nagyon kíváncsi vagyok a következő részre! :)
    Millió puszi: Beus

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon tetszett:) Örülök hogy végre összejöttek aranyosak együtt:) Hát erre a bemutatosdira irtó kíváncsi vagyok:)
    Várom a kövit:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. szia!
    nagyon tetszett a fejezet örülök h végre összejöttek már váom a találkozást a szülökkel és arra is kiváncsi vagyok hogyan fogja kim fogadni azt a farkasos bevésődéses dolgot szal siess a kövivel
    pussy :))

    VálaszTörlés