13. Első óra

Hellóka!

Köszönöm a visszajelzéseiteket, nagyon örülök, hogy ennyien a blog mellett vagytok, hihetetlen öröm olvasni a véleményeiteket! <3 :)

Jó olvasást!

Xoxo.Bri.

13. Első óra

Lehetsz akármilyen bolond,

én így szeretlek, ahogy vagy...  

Elég megterhelő dolog volt egy délutánba belesűríteni a teljes igazságot, miszerint kedvesem éjszakánként vagy akár nappal vámpírokra vadászik, teszem hozzá hatalmas farkasalakban, miközben hallgathatja Sam – az alfa – és Paul gondolatait, ugyanis farkasként hallják egymás gondolatait. Ráadásul már Embry gondolatait is hallgathatja, ugyanis a fiú akkor változott át, mikor mi Emilyéknél voltunk, ezért kellett mindhármójuknak elmenni.

Furcsa volt mindezt elhinni, de úgy gondoltam, hogy képes vagyok megbirkózni ezzel, főleg másnap volt könnyebbe ezekre vissza gondolni, ugyanis egy este alatt azért már sikerült lerakódni az információknak, s reggel vagy a nap többi részében semmi sem változott. Jared ugyanúgy Jared volt, vagy talán még kicsit felszabadultabb is volt, ami nekem csak jólesett. Örültem, hogy nem kell titkolnia előlem semmit.

- Szóval, szombaton mikorra rendelsz hozzátok? – kérdezte szórakozottan, miközben összekulcsolt ujjakkal indultunk meg az iskola felé, látszólag lazán vette ezt a bemutatkozósdit, bár tény; még nem ismerte a szüleim.

- Hát... azt hiszem egyre, de majd még utána kérdezek – mondtam. – Ha jól tudom Domék tizenegykor érnek haza – vigyorogtam lelkesen. Alig vártam, hogy végre megölelhessem a bátyámat, már hiányzott jellegzetes kölnijének illata.

- Van félni valóm a bátyádtól? – hitetlenkedve néztem fel rá, de aztán leesett, hogy nem fizikai értelemben kérdezi.

- Nem, nem hiszem, alig várja, hogy megismerjen – Gondolom nem meglepő, ha azt mondom, hogy Domnak rengeteget meséltem Jaredről, azt is beleértve, hogy immár a barátomnak mondhatom.

- Ez azért megnyugtató – vigyorogta. – És a szüleid?

- Drágám, tőlük még én is félek – húztam el a szám, mire akaratlanul is felnevetett, s közelebb vonva magához inkább hanyagoltuk a szombati témát.

- És akkor most Embry egy hétig nem jön? – kérdeztem.

- Úgy van – bólintott Jared. – Jelenleg is Sammel tölti az időt az erdőben – mondta halkan, hogy rajtunk kívül senki ne hallja szavait.

- De miért változtok át? – kérdeztem, erre még nem kaptam választ. – Van a közelben valaki? – utaltam bármilyen vámpírra.

- Épp ez az, hogy nemrégiben azok is elmentek, akik veszélyt jelentettek volna, de feltűnt egy vörös nőstény valami barátjával... Fogalmunk sincs mit akarnak – magyarázta.

- Voltak itt vámpírok? – kérdeztem.

- Forksban, de egyességünk volt velük, nem harapnak meg embert, nem jönnek át Lapushba akkor békén hagyjuk őket – magyarázta. – Cullenék vegetáriánusok, csak állati véren élnek és a lehető legjobban próbálnak beilleszkedni az emberek közé...

- Nem Edward Cullen volt Bella barátja? – kérdeztem hitetlenkedve, abszurd volt az egész, főleg mikor Jared bólintott. – És ezt Bella tudta?

- Igen – bólintott Jared, látszólag neki is furcsa volt ez a mérhetetlen elfogadás Bellát illetően Edward felé, de már nem különösebben érdekelte. Elvégre Cullenék elmentek, s újabban Bellát Jacobbal szokták látni, aki ki nem állhatja Saméket, pedig ha tudná...

Jake, mint Ephraim Black, az egykori alfa dédunokája nagy eséllyel pályázhat egy jó kis átalakulásra, ha ez így folytatódik. Ha valaki hát ő biztosan nem ússza meg ezt az egészet.

- Min töröd a buksid? – kérdezte szórakozottan Jared, mikor már a folyosókon baktattunk, szerencsére nem voltak sokan, ugyanis mindenki kinn volt az udvaron, élvezték a reggel utolsó perceit.

- Mindenen – válaszoltam tömören. – De valamire még nem kaptam választ... – tűnődtem el.

- Márpedig?

- Hogy miért jövök én a képbe? – kérdeztem. – Mármint választ kaptam a sok furcsaságra körülötted, de azt még mindig nem értem, hogy hirtelen miért vettél észre...

- Ez... megint egy másik történet, amivel kicsit várnunk kell – sóhajtotta gondterhelted, de most az egyszer nem kérdezősködtem tovább. Túl sok mindent mondott el ebben a két napban ahhoz, hogy tovább faggassam.

- Van egy olyan érzésem, hogy túl sok sztorid van – viccelődtem.

- Hát hogyne, és mindegyikben legalább százszor van megemlítve a neved – vigyorogta puszit nyomva menet közben az arcomra, mire csak halkan felnevettem, s megállva elé álltam és nyakába kapaszkodva végre megcsókoltam. Karjai azonnal a derekam köré fonódtak, hogy szorosabban tartson magához és viszonozta csókom. Még mindig nem tudtam betelni finom ajkaival.

- Elkésünk... – mormolta még mindig hihetetlen közel ajkaimhoz, ugyanis időközben elkezdtek szállingózni befele a gyerekek és mi kénytelenek voltunk a falhoz húzódni, hogy senkinek ne legyünk útban.

Úgy ölelt körbe izmos karjaival mintha örökkön örökké csak védelmezni akarna engem, s én teljesen biztonságban éreztem magam az ő karjaiban. Sosem akartam kiszakadni onnét.

- Milyen órával kezdünk? – kérdeztem még mindig nyakába kapaszkodva.

- Tesi.

- Mmmit szólnál ahhoz, ha inkább elmennénk valahova, csak úgy? – kérdeztem szórakozottan.

- És ezt miképp akarod kivitelezni? – kérdezte hitetlenkedve, nagyon meglepte a lógás gondolata az én számból.

- Azt majd én elintézem – vigyorogtam titokzatosan. – Na?

- Biztos vagy te ebben? – sóhajtotta bizonytalanul, mire csak bájosan elmosolyodva igyekeztem elő varázsolni legnagyobb, könyörgő szemeimet. – Gyerünk – sóhajtotta végül beleegyezően, mire mosolyom még inkább kiszélesedett, s egy gyors csók után már el is kezdtem rángatni ki az iskolából, ahonnan szerencsére észrevétlenül kijutottunk. A többi már gyerek játék lesz...

- És hova menjünk? – kérdezte szórakozottan, látszólag az ő kedve is jobb lett annak tudatában, hogy az első órát megúsztuk.

- Nem tudom – tűnődtem el. – Szívesen várom az ötleteket.

- Akkor gyerünk a partra – vigyorgott, s én nem ellenkeztem, hagytam, hogy magával húzzon le a partra, ahol egyre inkább a köves, sziklás részek felé igyekeztünk.

Értetlenül bámultam fel a felém tornyosuló sziklára, ami gátolta utunkat a tovább haladásban, legalábbis én így gondoltam mígnem Jared arcán pimasz vigyorral, könnyedén megemelt a csípőmnél fogva, s még megszeppenni sem volt időm; már fenn ültem a szikla tetején és figyeltem, ahogyan Jared utánam mászva könnyedén leugrik a másik oldalon, ahova követtem.

Az állam akaratlanul is a homokban landolt, mikor felismertem az igencsak apró öblöt ahova érkeztünk, itt tényleg homok volt és nem köves, füves part és a tenger is békésebb volt, lustán nyalogatta a talajt, miközben olykor erőteljesebben neki csapódott a minket körbe fogó szikláknak.

- Ez gyönyörű – hüledeztem teljesen ledöbbenve, elképesztően nyugodt és gyönyörű volt a környék, a sziklák oldalán néhol lefutott már pár növény vagy utat tört magának a homokból.. – Elképesztő! Hogyan találtál rá erre a helyre? – kérdeztem lelkesen, mikor újra rá pillantottam kedvesemre, aki egész végig engem tüntetett ki édesen csillogó szemeivel.

- Egyik nap kis nyugalomra vágytam aztán a nagy lendületemben itt kötöttem ki – vont vállat szórakozottan közelebb húzva magához. – Elképesztően gyönyörű vagy, mikor ennyire rácsodálkozol a dolgokra – nevetett.

- Mert te folyton csak engem bámulsz, hát nézz már körül! Ez gyönyörű ez a hely!

- De nem gyönyörűbb nálad, édes – mosolyogta még mindig folyton csak engem bámulva.

- Elfogult vagy, csak tudnám miért... – mormoltam megrázva a fejem, hagyva, hogy Jared leülve a földre az ölébe húzzon és mellkasának döntsön. Esélyem sem volt fázni forró karjaiban, de amúgy is szél védett hely volt. Védve volt a világ elől.

- Néztél te már tükörbe? – kérdezte hitetlenkedve, rendesen felháborította a gondolat, hogy én fele annyira sem látom olyan tökéletesnek magam, mint ő engem, pedig tényleg így volt. Rengeteg hibám volt, amit ő valamiért sosem vett észre, pedig szerintem elég szembetűnő hibák.

- Muszáj, különben még botrányosabb lennék – húztam el a szám nem kevés öniróniával, ami nem ért célba; inkább csak még inkább felháborítottam.

- Olyan butus vagy, és nem, nem én vagyok elfogult! Te gyönyörű vagy és kész!

- Hát hogyne – forgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta, mondjuk a hangom így is elég árulkodó volt.

- Senkinek nem hagyom, hogy így beszéljen rólad beleértve magad is! – szólt figyelmeztetően, ami még inkább arra ösztönzött, hogy tovább veszítsem a húrt.

- Ugyan mit csinálsz ha folytatom? – kérdeztem hergelően, mire csak felnevetett, s szorosabban magához ölelve ajkait megéreztem a nyakam érzékeny bőrén.

- Jared, ez csikis! – sipítottam, s próbáltam elhúzódni, de karjai nem eresztettek. Nem volt menekülési esélyem. – Jared! – sikítottam nevetve, mikor egyre inkább belemerült a nyakam csókolgatásába, ami kicsit megijesztett. Nem csak azért, mert egyre csiklandósabb lettem, hanem mert a furcsa, gerincemből feltámadó forróság minden pontomra kiért és egyre inkább arra ösztönzött, hogy többet akarjak az ajkaiból. Azt hiszem ezt nevezik vágynak...

A nagy lendületben Jared és én is hátra estünk, s míg a fiú meglepettségében engedett a szorításán én kihasználtam az alkalmat és kiszabadultam a karjaiból.

- Ez nem volt szép dolog! – korholtam le, mikor megnyugodva közelebb másztam hozzá és ajkai a nyakamon már a múlté voltak.

- Nem én tehetek róla, hogy olyan finom nyakad van! – nézett rám kisfiúsan mosolyogva, szemeiben hihetetlen kajánsággal és pimaszsággal. Teljesen elvörösödtem tekintetétől, amin még inkább szórakozott, s újra csapdájába kerítve a derekamnál fogva magára húzott és nem hagyta, hogy lemásszak róla.

- Megharapni nem akarod? – kekeckedtem, amit ismét kihívásnak vehetett, mert szemei gonoszan megvillantak. – Meg ne próbáld! – figyelmeztettem nevetve. – Jared, ne! – könyörögtem, már csak a tudattól nevethetnékem támadt, hogy bele gondoltam ajkaiba újra a nyakamon. Miért kell nekem ennyire csikisnek lennem?!

- Most az egyszer megkegyelmezek, ha adsz egy csókot – vigyorogta pimaszul.

- Hát még át kell gondolnom... – mormoltam egyre inkább húzva az időt, miközben arcom alig pár centire volt az övétől.

- Ne szórakozz velem te nő! – mormolta halkan, s kezét a tarkómra csúsztatva eltávolította azt a kevéske távolságot is ajkaink között.

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ez sokkal jobb első óra volt a tesi helyett...