2012. március 13., kedd

21. Szülei

21. Szülei

Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. 
Minden félelmem fölöslegesnek bizonyult, Christina hihetetlen közvetlen volt, ami kis idő elteltével engem is megnyugtatott, s bár nehéz volt folyton figyelmeztetni magam, hogy ne merjek magázódni nagyszerűen elbeszélgettünk abban az egy órában, amíg Jarednek farkas dolgai akadtak, ugyanis újra feltűnt a vörös vérszívó, akit már hetek óta üldöztek. Reméltem, hogy Jarednek nem esik baja, de Christinán nem nagyon látszott, hogy aggódna. Száz százalékig megbízott unokája talpraesettségében és eszébe sem jutott olyan, hogy a fiúnak bármi baja eshet. Teljes lelki nyugalomban kezdett el mesélni mindenről, ami csak témába jött, leginkább a bevésődésről és Jared szüleiről, ugyanis a fiú elég keveset mesélt nekem ezen téren, amit teljesen megértettem. Nem lehetett könnyű neki.
- Jarednek mindig is érzékeny téma volt a szülei halála... – kezdett bele Christina. – Emlékszem rájuk, még tisztán él bennem a kép, mikor össze házasodtak. A fiamon nagyszerűen állt az öltöny, de láttam rajta, hogy legszívesebben megszabadulna már a csicsás ruháktól... Amy... ő pedig gyönyörű menyasszony volt, hatalmas kék szemekkel és fekete, kócos hajjal. Gyönyörűen állt rajta a ruha és Nate is így gondolhatta, csakúgy csillogott mindkettejük szeme az oltárnál – sóhajtotta, szemeiben könnyek gyűltek, de nem sírta el magát. Szomorúan mosolygott a semmibe, miközben a családi képeket tanulmányozta. – Gondolom nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy Nate és Amy bevésődöttek voltak, így az a kötelék eltéphetetlen volt minden emberi hatalom számára, de ezt ti is tapasztaltátok, mikor össze vesztetek... – Bólintottam, nem szívesen emlékeztem vissza arra a pár napra, hiszen mindig vissza költözött belém a hiány és az üresség. Szörnyű volt. – Aztán rá fél évre képbe jött a család nevelés és Jared augusztus tizenkilencedikén megszületett, sajnos nem minden sikerült úgy, ahogy tervezték. Amy egészsége a terhességtől eltekintve is romlani kezdett, az orvosok nem tudták miért, bár szerintünk egy leendő farkas születése sok mindenben más lehet egy átlag gyermekétől... Mindegy. Jared megszületett, egészséges volt, mint a makk, a szülei boldogabbak nem is lehettek volna, csak aztán pár óra múlva értesítettek minket, hogy Amy elhunyt.. A szervezete nem tudott elég gyorsan regenerálódni, a betegség legyűrte... Nate egyedül maradt, vagyis nem egyedül hiszen itt voltam én, a falka és még Jared is, de a fiam ezektől eltekintve is magányos lett. Elvesztette a másik felét, bele gondolni sem merek mit érezhet ilyenkor a bevésődött – sóhajtotta akadozva. – A fiam teljesen magába fordult, csak Jareddel volt hajlandó beszélgetni, igyekezett jó apja lenni, de aztán lelkiekben nem bírta tovább... Mikor a környékre vámpírok jöttek megölte a legtöbbet, s egynek feláldozta magát... Nem tudtuk megmenteni, senki sem tudott tenni egy vámpír harapás ellen... – A sötétbarna szemek szomorúvá váltak, még mindig a múltban volt, miközben egy könnycsepp indult útnak az arcán, míg én nem tudtam megszólalni, egyik kezem rá tettem az övére, ami az asztalon pihent, mire vissza rezzent a jelenbe és elmosolyodott. – Bocsánat.
- Ugyan, ne kérj bocsánatot! – ellenkeztem. – Jared hogy viselte ezt...? – érdeklődtem, nem voltam biztos benne, hogy tovább kellene feszegetni a témát.
- Felnőtt, mindent megadtam neki, amit csak tudtam, de máig magát okolja ezek miatt... Ez valahol természetes, hiszen mi mást tehetne?! De örülök, hogy rád talált, már nem csak létezik, hanem él is és ezt neked meg a falkának köszönheti, rég láttam ennyire boldognak Kim, talán sosem... – ajkain őszinte, hálás mosoly terült szét, miközben megszorította a kezem.
- Örülök, ha ő boldog – mosolyodtam el, kicsit talán el is pirulhattam. Fogalmam sem volt róla, hogy a bevésődés tényleg ilyen hatalmas erő, s ez úgy látszik valóban nem kényszer neki. Ez megnyugtatott.
- Talán te nem vagy az? – kérdezte hirtelen, összevont szemöldökkel.
- Dehogynem – mosolyodtam el még inkább. – Engem jobb dolog nem is nagyon érhetett, hogy ő szeret engem, hiszen még a legvadabb álmaimban sem mertem ennyire elmenni a reménykedésben, aztán most itt van és a csillagokat is lehozná nekem, miközben én csak arra vágyom, hogy legyen mellettem. Hiszen minek nekem csillagok, ha ő beragyogja az egész napomat? – Csak úgy dőltek belőlem a szavak. – Tudom, hogy ez elég szentimentálisan hangzott, de ezek szerint a bevésődés elég érzelmes dolog.
- Na, de elég ebből – fújta ki a benntartott levegőjét, s arcára még nagyobb mosoly kúszott. – Annyi a lényeg, hogy vigyázzatok egymásra – tette még hozzá bölcsen, s az ajtó ki is nyílt mögötte Jareddel.
- Remélem elég időt kaptatok, hogy kibeszéljetek – vigyorogta, mire cinkosan össze nézve Christinával csak bólintottunk. – Ch...szép! – horkantott. – Nagyi, maradt még abból a sütiből? – kérdezte hirtelen, falánkul felcsillanó szemekkel, miközben leült mellém és hallgatta az asszony nevetését, miközben kivette a hűtőből a gyümölcstortát.
- Te kérsz, Kim? – kérdezte azonnal az asszony, mire csak megráztam a fejem. Már azzal újra jól laktam, hogy a Jarednek szánt szeletet megláttam. Hihetetlen, hogy ezek a farkasfiúk mennyit tudnak enni, bár aki éjszaka vámpírokkal harcol az gondolom megteheti...
- Oh, bocsánat – állt fel újra a székből Christina, mikor megszólalt a telefon és eltűnt a nappaliban, nem sokkal később a csörgés is alább hagyott.
- Tényleg nem kérsz? – kérdezte Jared szórakozottan. – Á! Mond, hogy á! – makacskodott, mire csak azért is össze szorítottam ajkaimat.
- Jared! Maradj már! – szóltam rá és igyekeztem a legtávolabb tolni kezeit, de nem nagyon hallgatott rám, folyton az arcomba nyomta a sütit, amitől aztán a szám tiszta cukormáz lett.
- Várj, segítek – mosolyogta, mikor a szalvétáért nyúltam, s mire észbe kaphattam volna az ajkaimon volt és nagy vígan csókolta le rólam a cukrot.
- Olyan bolond vagy! – nevettem pár perc múlva. – Amúgy mi volt? – kérdeztem hirtelen. – Megtaláltátok a vöröst?
- Nem – húzta el a száját. – Már nagyon az idegeimre megy, fogalmunk sincs mit akarhat!
- Hát...majd csak elkapjátok, nem mehet ez így örökké – próbáltam megnyugtatni, mire csak rám mosolygott, s látva, hogy lassan besötétedik inkább felállt az asztaltól engem is magával húzva.
- Haza kísérlek, azért nem árt kicsit tepernem anyádéknál és jó kisfiú módjára haza vinni téged sötétedés előtt – mosolyogta kis angyalként, mire inkább felnevettem és követtem őt a nagyijához, ahol halk köszönések és ölelések után elmentünk. Látszólag nagyon jól elbeszélgetett Sue Clearwaterrel.
- Szóval, jól érezted magad? – kérdezte mosolyogva, messzebbről már láttam a házunkat, még mindenhol égett a villany.
- Köszönöm – mosolyogtam rá, egyik karommal a derekát ölelve át. – A nagymamád nagyon jó fej!
- Még szép, hogy az, hisz az én nagyim! – mondta büszkén, mire csak halkan felnevettem, s kicsit feljebb tornázva magam apró puszit nyomtam az arcára. – Amúgy akkor beszélsz anyudékkal a szilveszterről? – kérdezte.
- Majd valamit kitalálok, de szerintem nem lesz gond – ígértem. A gondolatra, hogy Jareddel töltöm a szilveszter hihetetlen izgalom lett úrrá rajtam és már alig vártam, hogy ott tartsunk. Vele akartam lenni, s mi lenne szebb újévi kezdés, mint vele lenni?
Másnap nagy nehezen felhoztam a témát Domnak, akinek nem volt ellenvetése, úgy gondolta, hogy elég idős vagyok már az ilyenre, ráadásul Jaredben is teljesen megbízott. Ez boldogsággal töltött el, főleg, mikor kiállt anyuék elé és közölte, hogy miképp fogom tartani a szilveszterem, anyu feje pár pillanatra ellilult, míg apu tekintetéből olyan keserédes érzelmeket olvastam ki, miszerint 'Hát csak felnőttél...'.
- Szó sem lehet róla! – csattant fel anyu, miután Dominic beszéde végére ért. – Jim! Mondj már valamit! Csak úgy hagyod?!
- Vigyázz magadra, Kim és érezd jól magad – mosolyogta végül apu, mire szó nélkül a nyakába borultam és szorosan megöleltem. Ritkán állt ki mellettem, hogy anyuval ne kelljen veszekednie és most nagyon is jól esett, hogy az én pártomat fogta. Monica csak egy horkantással jelezte nem tetszését, majd már ott sem volt. Feltrappolt a hálószobájukba és besértődött. Nem érdekelt.
- Köszönöm Dom – öleltem meg bátyámat is. – De tényleg nem zavar, ha nem töltjük együtt a szilvesztert? – kérdeztem aggodalmasan. Tudtam, hogy nem sokat lesznek már itthon és így is javarészt Jareddel voltam elfoglalva helyettük.
- Dehogyis! – ellenkezett Dom. – Különben is, Liznek van pár ismerőse Seattleben... így már eltudunk menni és szórakozni kicsit.
- Rendben – mosolyodtam el megkönnyebbülten. Alig vártam, hogy leteljen ez a pár nap, ami igencsak lassacskán telt, ugyanis alig találkoztam Jareddel. Én igyekeztem minél több időt tölteni Lizzel és a bátyámmal, míg Jaredék az erdőben rohangáltak és próbálták elkapni a vörös vérszívót, aki folyton a farkasok határait feszegette. Nemhogy én, de már a falka is teljesen elvesztette a fonalat, hogy mit is akarhat az a szuka.

5 megjegyzés:

  1. szia ez szuper de jaredet a szülei miatt sajnálom kim apja jófej volt hogy kiállt mellete
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Na hát hello!

    Jajj, olyan aranyos az a nő:DD Elfogadnék egy ilyen nagyit az biztos:) Szívélyes, kedves, fiatalos, és állandóan pörög:D
    Jarednek biztos szörnyű lehetett elveszíteni egymás után mindkét felmenőjét, de egy ilyen nagyi mellett szerintem nem sok ideje volt búsulni:))
    Jó ötlet ez a szilveszter már várom mi lesz, mert hogy valami történni fog, az biztos:DD
    Victoria már nekem is az agyamra menne, bár a könyvben is rühelltem:D
    Kim anyjának én már szerintem nekimentem volna. Kiborít. Hárpia. Boszorka. Fokozzam még? De azért az apjától rendes volt hogy elengedte, ki tudja? Még meg is kedvelheti Jaredet:)) vagy legalább elfogadhatja:D
    Hát várom a kövit:)
    Puszi, NS

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett,mert végre boldogak lehetnek!:)

    VálaszTörlés
  4. Sziia! Remekül írsz, nagyon tetszenek a fejezetek. Alig várom a kövit!:)
    Pussy:Netta

    VálaszTörlés
  5. Szia Bri! Én csak pár napja fedeztem fel ezt a csodálatos történetet, de meg kell, hogy mondjam, egy nagy álmomat teljesítetted azzal, hogy megírtad. Szuper a stílusod, olvasmányosan írsz, Jared<3 hiperédes, egyszerűen falom a fejezeteket. Köszönöm neked ezeket a csodálatos élményeket! Majd még írok :)

    Puszi

    VálaszTörlés