24. Az első / +18

Hellóka!

Sokan vártátok már ezt a fejezetet, s most el is érkezett. :) Jó olvasást hozzá és ne felejtsetek el utána kommentelni. :)

Xoxo.Bri.

24. Az első

Megcsókolom, azt mondom neki,

hogy "szép álmokat, szerelmem",

és másnap együtt ébredünk.

Az ágyon ücsörögtem immár pizsiben, ami annyit jelentett, hogy magamra vettem a szokásos melegítőnadrágot és bő, szürke pólót. Kissé esetlenül lógott rajtam, legalábbis én szerencsétlennek éreztem magam, mikor Jared végre belépett a szobába és mosolyogva ült le mellém. Barna haja kócosabb volt, mint máskor és kicsit még vizes, mondjuk ez eltörpülő kis semmiségnek tűnt ahhoz képest, hogy pizsi gyanánt csak egy boxer volt rajta. Semmi más.

Halványan elpirultam, mikor szembesültem vele, hogy még így is mennyire jól néz ki, míg én még inkább szerencsétlenül éreztem magam.

- Említettem már, hogy édes vagy mikor elvörösödsz? – kérdezte nagyszerűen szórakozva zavaromon, amit ő váltott ki belőlem, s ezzel teljesen tisztában volt.

- Egy párszor – mormoltam, hagytam, hogy hajam az arcom elé hulljon, ami neki nem nagyon tetszhetett ugyanis ujjai azon nyomban útra keltek az arcomon, s végig simítva amúgy is forró bőrömön fülem mögé tűrte kócos tincseim.

- Mind gondolkodtál haza jövet? – kérdezte hirtelen, mire még inkább elvörösödtem. Ennél lejjebb nem is eshetett volna az önbizalmam.

- Nem érdekes – ráztam meg a fejem, s készültem feljebb tornázni magam az ágyon, de Jared megállítva a mozdulatban lefogta a lábam, majd ajkain gonosz, fölényes mosollyal felém gördült és nem eresztett édes bűvköréből. A világ forgott körülöttem.

- Szóval? Min járt az eszed? – kérdezte, teste teljesen hozzám simult, miközben ajkai alig pár centire voltak az enyémtől. Nagyon élvezte a helyzetet.

- Semmin, mérges leszel – vallottam be lesütött szemmel, majd inkább a plafonra koncentráltam, de Jared makacsul a látóterembe került.

- Nem leszek – ígérte kíváncsian, most már valóban érdekelte, hogy min járhatott az eszem, ha ennyire úgy gondolom, hogy ellenezné gondolataim. – Ígérem! – tette hozzá, bár egy centivel sem távolodott el, ami eléggé gátolt a beszédben, nem tudtam elrejtőzni vesébe látó szemei elől.

- Igazság szerint nem olyan nagy dolog, szóval csak annyi, hogy kicsit leakadtam azon a... utódos dolgon – éreztem ahogy újra elvörösödök, égett az arcom és olyan melegem lett, hogy csak na. Jared pár pillanatig értetlenül nézett rám, majd leesett neki a tantusz és zavartságába némi bizonytalansággá is költözött.

- Te nem akarsz...? Szóval te nem akarsz majd gyereket vagy mi? – kérdezte értetlenül, látszólag őt egyáltalán nem zavarta, hogy ilyen komoly beszélgetésben is ilyen hihetetlenül közel van hozzám. Ez számára teljesen természetes volt.

- Dehogynem, majd egyszer... – bólintottam. – De...szóval tudtam, hogy ez a bevésődés dolog eléggé hosszú távú, mégiscsak furcsa volt tőled érezni, hogy te ezt tényleg ennyire komolyan gondolod és szóval csak elgondolkodtam, hogy miért....ah, nem tudom rendesen elmagyarázni, ha ilyen közel vagy! – makogtam össze-vissza, az arcom még mindig égett és Jared rendkívül jól szórakozott hihetetlen mértékű zavaromon. Vártam, hogy mit mond, hogy végre megtöri a csendet, de helyette lejjebb hajolt és megcsókolt. Ajkai most nem tűntek forrónak, gondolom azért, mert az én hőmérsékletem is sokkal magasabban volt, mint általában.

- Te buta...mikor hiszed már el, hogy tényleg megveszek érted? Hogy minden percet csak veled képzelek el a jövőben? Miért olyan hihetetlen számodra, hogy egyszer azt akarom, hogy a felségem légy, hogy legyen egy fiúnk vagy több gyerekünk? – Szavai közben alig távolodott el, leheletétől bizsergett a szám.

- Mert számomra tényleg hihetetlen, hogy a bevésődés ennyire vak! – válaszoltam. Tudtam, hogy újra abba a bugyuta, sehová sem vezető veszekedésben végezzük, de nem tudtam gondolkodni, ha ilyen közel volt hozzám.

- Olyan bolond vagy drágám – mormolta Jared újra megcsókolva, látszólag gondolatban teljesen máshol járt, s szavak helyett inkább csókjaival próbált meggyőzni róla, hogy mellette a helyem. Nem is éreztem ezt másképpen azon az éjszakán..

Ajkai lejjebb siklottak a nyakamra, mikor sikerült elválni a számtól. Testem akaratlanul is reagált az ő mozdulataira, a hátam kissé ívbe feszült, hogy jobban a nyakamhoz érjen, míg én még inkább forró testének feszült. Keze lassú mozdulatokkal táncolt az oldalamon, ahogy elmerültünk egymás simogatásában. Ujjaim hol a hajába túrtak, hol vállán simítottak végig, bőrének érintése teljesen megbénított, s másra sem vágytam csak rá. A gerincemen végig ment a remegés, mikor keze a pólóm alá siklott, s tüdőmből valamiféle félig sóhaj, félig nyögés szakadt fel, ami őt még inkább bátoríthatta, ugyanis egy mozdulattal leszedte rólam a pólót.

Nem tagadom, sokszor gondolkodtam már azon milyen lesz az első éjszaka... Hiszen könnyedén zavarba jöttem és fogalmam sem volt, miképp gyűröm le ama bizonyos estén a szégyenlősségem. Ez azokban a pillanatokban eszembe sem jutott. Csak az volt a fejemben, hogy érezni akartam az ajkait, akartam, hogy hozzám érjen és, hogy ő boldog legyen. Tőlem legyen boldog! Minden erkölcsösségem elszállt és átadtam magam azoknak a pillanatoknak.

Ujjai kutakodóan futottak végig a bőrömön egészen a melltartómig, amitől újabb sóhajok szakadtak fel a torkomból. Forgott velem a világ. Ajka nyakamról lejjebb vándorolt kulcscsontomra, mellkasomon át egészen a mellemig, amit aztán könnyed mozdulattal megfosztott a melltartótól.

Egyik kezemmel belemarkoltam a tarkóján a hajába, majd felhúzva magamhoz szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, mellem teljesen izmos mellkasának feszült, míg a fenekemnél fogva kicsit megemelve lábaim közé ékelődött, s én egyből összekulcsoltam őket csípője körül.

A vékony alsó nadrág eléggé csekély gátnak bizonyult, így tisztán érezhettem férfiasságát, tekintve, hogy egyhamar a nadrágomtól is megfosztott. Ujjai egyre inkább lefele haladtak, a szívem felgyorsult ütemét nem gátolhatta semmi, a lélegzetem akadozóvá vált, majd teljesen el is múlt, mikor ujját megéreztem nőiességemben. Kapkodva nyúltam ajkai után, mintha az adta volna az életet adó oxigént, s valóban így éreztem. Szükségem volt ajkaira a további életreményében.

Arcát szorosan nyakamba fúrta, lehelete csikizte a nyakam, de nem nagyon érdekelt, szerintem ilyen helyzetben el a legérdektelenebb dolog... Hamar lekerültek rólunk az utolsó ruhaanyagok is, s pár perc múlva megérezhettem magamban Jaredet, ahogyan még most is annyira próbált óvni, hogy az zavarba hozott. Lassú mozdulatokkal fülelt nehogy fájdalmat okozzon, s mikor meggyőződött róla, hogy semmi bajom gyorsabb tempóra váltott és újabb csókban forrtunk össze.

Mindig is imádtam a hangját vagy a nevetését, talán órákon át képes lettem volna hallgatni édes hangját, de szinte morgásba forduló nyögése, mikor elértünk a csúcsponthoz mindent vitt.

- Szeretlek – suttogtam kábán, mikor szorosan karjaiba vett és betakart mindkettőnket. Még mindig a gyönyör hatása alatt voltam, minden pontom jólesően bizsergett.

- Én is – felelte, majd apró csókot nyomva még ajkaimra szorosan magához ölelt és mindketten elaludtunk.

A reggel kábán ért olyan dél körül, az oldalam elzsibbadt, s alig akartam elhinni, hogy még mindig Jared karjaiban pihenek ugyanúgy, ahogyan elaludtunk. A forró karok szorosan öleltek, míg a fiú nyugodtan szuszogott a nyakamban. Elmosolyodtam, s lassan megfordulva karjaiba még inkább hozzá bújtam.

- Neked is jó reggelt – mormolta, s már éreztem az ajkain pihenő mosolygást, mikor homlokon puszilt.

- Ühüm – motyogtam még kicsit álmosan, túl jó volt a karjaiban. Soha többet nem akartam kikelni mellőle, de kb. fél óra múlva muszáj volt ugyanis szerelmem hasa ételért könyörgött.

- Uh, ez gáz – nevetett, fel, mire csak elvigyorodva megráztam a fejem, s kizavarva őt a szobából gyorsan felöltöztem. Az este úgy lebegett a fejem felett, mint valami sosem volt álom, pedig aztán minden megtörtént. Teljesen az övé voltam.

Míg ő lezuhanyzott találtam egy cetlit Christinától, hogy át ment Suékhoz és a hűtőben van rántott csirke krumplival, így szedtem két tányérral és az egyik benyomtam a mikróba.

- Hm... négyre Paulékhoz rendeltek... Már megint mit csinálhatott az az idióta? – kérdezte Jared értetlenül, miközben a mobilját babrálta.

- Biztos az, ami este is annyira foglalkoztatta... – feleltem elgondolkodva. Igazán érdekelt már, hogy Paul kit keresett annyit az erdőben...

- Neked elmondta? – kérdezte meglepődve. – Elmondod ? – vigyorogta, mire csak megráztam a fejem. Paul bár nem mondta, hogy ne adjam tovább senkinek, de én jobbnak láttam nem kikotyogni szavait.

- Gondolom majd ma megtudod – feleltem, s nem feszegetve tovább a témát inkább enni kezdtünk. Christina amellett, hogy rendkívül kedves és közvetlen nő volt nagyszerű szakácsként is állt helyet a konyhában, isteni finom volt a csirke, így nem csodálkoztam, mikor Jared tripla adagot termelt be.

- Eljössz ma? – kérdezte fél óra múlva, mikor unottan kapcsolgatta a tévét, fejem a vállának döntöttem, miközben ujjaink összefonódtak.

- Nem hiszem, hogy elengednek – ráztam meg a fejem, mire csak homlokon puszilt és tovább kapcsolgatott a csatornák között.

Elszomorított, hogy anyu ennyire ellenzi a kapcsolatomat Jareddel, de abban is biztos voltam, hogy ez nem jelent semmit. Hogy soha nem tudna elválasztani a fiúmtól, s úgy gondoltam minél előbb belátja ezt annál könnyebb dolgunk lesz. Ne kerülgesse fölöslegesen az elkerülhetetlent...