2012. március 30., péntek

Epilógus

Hellóka!
Mivel az előző fejezethez is össze jött a négy komment, illetve több is, mint négy vélemény gondoltam úgy indítom a reggelt, hogy felrakom az utolsó, 29. részt is, amit egyből itt követ az epilógus. És gondolom illene valamit mondanom, szóval bele is kezdek;
Talán ez az első történet, amit nem tartok elkapkodottnak, amin nem változtatnék, s maradéktalanul megvagyok vele elégedve, legalábbis szerintem minden tőlem telhetőt megtettem Kim és Jared történetét illetően.
Rengetegen hagytatok nyomokat magatok után, mind chatben, mind kommentben, amikért iszonyúan hálás vagyok, rengeteget ösztönöztetek pár szavatokkal, aminek az lett a vége, hogy ezt a történetet sikerült is befejeznünk.
A következő történet Paul és Grace sorsát dolgozza fel, melyet már el is kezdtem írni, de egyelőre még nem tudom, hogy mégis mikor kerülnek fel az első sorok, majd még úgyis jelentkezem, de addig is jó olvasást és komizzatok.! <3 :)
Xoxo.Bri.

Epilógus

Nathaniel Cameron sosem ismerte az apját. Sosem ismerhette azt a férfit, aki annyira szerette az édesanyját, ami minden létező gátat és képzeletet túlszárnyalt alakváltó és halandó között. Nem az apja tanította meg biciklizni, cipőt kötni vagy számolni. Nate nem játszhatott Jareddel az udvarban, nem bütykölhettek együtt autót és a fiús sosem láthatta apját hatalmas farkasként.
Viszont ismert egy falkát, akik hatalmas szeretetben nevelték, s minden létező fiús dologra megtanítottak. Ők sokat beszéltek Jaredről, gyakran említették nosztalgiázásképpen vagy csak úgy, hiszen Jared, ahogyan anno annyiszor mondták nekem nem tűnt el. Jared továbbra is velünk volt az apró dolgokban. Fiam mosolyában, szemének boldog csillogásában, a falka összetartásában, a felkelő nap fényében és a viharok esőcseppjeiben. Szerelmem folyton ott volt üresen tátongó mellkasom és örökké tartó hűségem között.
A fájdalom nem múlott, csupán megtanultam vele élni. A fiam miatt. Tudtam, hogy miatta ki kell tartanom, míg egyszer el nem jön az én időm. Viszont addig is tovább éltem abban a hatalmasra nőtt családban, ami befogadott, s óvó szeretettel kísértem végig az ő történetüket...

8 megjegyzés:

  1. szia csodás vég de remélem ezek után nyugodt élete lett kimnek és fiának
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Na ez az, amire már nem tudok mit mondani.
    Nagyon szépen fejezted be, tényleg. Gratulálok:)
    Puszi, NS

    VálaszTörlés
  3. :')gyönyörű befejezés!
    már nagyon várom az új történeted!:)
    oxoxox
    Panka

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom az előttem szólókkoz :)
    Nagyon jó lett :) Hamarosan becsavarodok úgyhogy siess a kövi töriveel :) !!!!!
    Imádlak és gratula :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!!

    Nagyon jó lett a történet!! És egyetértek azzal hogy csodálatos befejezés lett!!! Siess a következő történettel!! :DDD

    Brigi

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett:) nekem nagyon tetszett az egész történet:)
    várom a következő alkotásod:)

    VálaszTörlés
  7. Egyszerüen...szóhoz sem jutok.Az utolsó pár fejezet olyan meghatóra sikeredett,hogy az már lehetetlen.Könnyeim kicsordultak és próbáltam felfogni a történteket.Nekem nagyon tetszett.Ez volt az első Kim/Jared történet amit olvastam és ...hát...nagyon tetszett.Remélem a többi is ilyen jó lesz.

    VálaszTörlés
  8. és ez a te hibád hogy Nathaniel Cameron nem ismerhette meg az apját!!!!!GYILKOS VAGY!!

    VálaszTörlés