Epilógus
Az
emlékek évek múltán sem vesztették értéküket. Pontosan
ugyanolyan fontosnak találtam őket, mint a jelenem vagy a jövőm,
amit Alice sokszor nem látott Jacob vagy a többi farkas miatt. A
múltam én magam voltam, az a régi én, aki Alex oldalán
nevelkedett fel, s élte életét évtizedekig, s egyszerűen imádtam
visszamenekülni azokba az időkbe. Ilyenkor úgy éreztem, hogy újra
és újra feltámasztom Alexet, mintha újra mellettem lenne és élne
velem együtt, de tudtam; velem van. Egyszerűen éreztem, mint mikor
az eső illata leszáll az erdőre, s az ember érzi, hogy hamarosan
vihar lesz. Én is így éreztem. Különben is, pontosan olyan
nyugodt és boldog életre vágyott, mint amilyen életem nekem lett
Jacob oldalán, Cullenék családtagjaként, ezt semmiképp nem
hagyta volna ki.
-
Minden oké? – kérdezte kedvesen Jacob. Az évek során arcvonásai
megférfiasodtak, ami miatt csak még elviselhetetlenebbül helyesebb
lett. Halványan elmosolyodtam, majd bólintva szavaira apró csókot
nyomtam ajkaira és egy aprócska, másnak jelentéktelennek tűnő
margaréta eldobása után összefontam ujjaimat szerelmemével
jelezve, hogy haza indulhatunk.
Hátat
fordítottam annak a tisztásnak, ahol életem első szakasza
véglegesen lezárult, amibe még így is egyik részem pusztulása
után is szívesen éltem, emlékeztem.
szia ez a történet csodás lily nagy ajándékot kapott és egy szerető nagy családott szerelmet
VálaszTörléspuszy