Félvér

Hellóka!

Azt mondtam, hogy a következő sztorim téli szünetre várható, ami ugyan itt van a nyakunkon szerencsére, de nem várok addig. Minek?!

Sokszor mondtam, hogy ezt a blogot végleg leakarom zárni úgy, hogy kapjon valami egész, befejezett alakot, hát most megteszem, remélem tetszeni fog nektek.

Az utolsó történet nem lesz valami hosszú és talán jobbat is olvastatok már tőlem, de alapjáraton én elégedett vagyok vele, s bízom benne, hogy ti is így fogtok érezni, de cserébe a hiányosságaimért az összes részt közzé teszem.

Kérlek írjatok kommentet, véleményt bárhol, mert érdekel, hogy mit gondoltok!

Xoxo.Bri.

Félvér

Tartalom

Lily hosszú hónapokig tapogatózik a sötétben, miközben úgy érzi, hogy lassan megőrül a ráborult tudatlanságtól és áttörhetetlen faltól, ami miatt képtelen emlékeibe menekülni. Az ég világon semmire sem emlékszik múltjából, s bár álmai éjszakáról éjszakára ejtik bizonytalanságba képtelen eldönteni, hogy nem csak a képzelete játszik vele, miközben arra is időt kell kerítenie, hogy rájöjjön; mi is vonzza annyira jóképű megmentőjében, Jacob Blackben?

Prológus

Úgy gondolom, hogy az emberek életében fontosak az emlékek. A jók is és a rosszak is egyaránt, mert attól vagyunk azok, akik. Minden apró dolog, ami életünk során történik velünk formálnak minket, s nem nézik azt, hogy ez milyen nyomot hagy bennünk a jövőben.

Vannak jó emlékek, amik néha fájdalommal ugyan, de kétségtelenül boldogsággal és jólesőérzéssel töltik meg a mellkasunkat, mert olyan dolgot foglalnak magukba, amik egykor fontosak voltak számunkra legyen az egy randi, az első csók élménye vagy bármely más családi összejövetel. A lényeg a boldogságon van és azon, amikor ezeket felidézve pár pillanatra visszatérünk a múltba, s újra átélhetjük azoknak a perceknek a töredékét.

Vannak rossz emlékek, amik bármennyire is fájdalommal árasztják el az ember érzékeit erősebbé tesznek minket. Megmutatják, hogy igen, történt ez és ez, de ezen is sikerült túllendülnünk, erősebbé tettek minket, s megajándékoznak azzal, hogy tanulhassunk belőlük. Noha vannak olyan emlékek, melyeket szívesebben felednénk és taszítanánk agyunk egy eldugott zugába valamiért mégsem tehetjük. Pontosan ezért. Hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk általuk. Segítenek.

Akadnak olyanok is, akiknek nincsenek se jó, se rossz emlékeik. Akiknek nincsenek emlékeik. Ilyenkor talán egy baleset vagy betegség kapcsán az illető nem csak az emlékeit, a múltját veszíti el, de önmagát sem találja, amíg nem tisztázza magában a jelenét és a jövőjét.

Hogy ilyenkor mit lehet tenni? Bízni azokban az emberekben, akik körülötted élnek és segítenek a mindennapjaidban, míg abban reménykedsz, hogy az elfeledett életed nem roppant össze, ha majd feltűnik és rád veti magát.