Hellóka!
Azt mondtam, hogy a következő sztorim téli szünetre várható, ami ugyan itt van a nyakunkon szerencsére, de nem várok addig. Minek?!
Sokszor mondtam, hogy ezt a blogot végleg leakarom zárni úgy, hogy kapjon valami egész, befejezett alakot, hát most megteszem, remélem tetszeni fog nektek.
Az utolsó történet nem lesz valami hosszú és talán jobbat is olvastatok már tőlem, de alapjáraton én elégedett vagyok vele, s bízom benne, hogy ti is így fogtok érezni, de cserébe a hiányosságaimért az összes részt közzé teszem.
Kérlek írjatok kommentet, véleményt bárhol, mert érdekel, hogy mit gondoltok!
Xoxo.Bri.
Félvér
Tartalom
Lily hosszú hónapokig
tapogatózik a sötétben, miközben úgy érzi, hogy lassan megőrül
a ráborult tudatlanságtól és áttörhetetlen faltól, ami miatt
képtelen emlékeibe menekülni. Az ég világon semmire sem
emlékszik múltjából, s bár álmai éjszakáról éjszakára
ejtik bizonytalanságba képtelen eldönteni, hogy nem csak a
képzelete játszik vele, miközben arra is időt kell kerítenie,
hogy rájöjjön; mi is vonzza annyira jóképű megmentőjében,
Jacob Blackben?
Prológus
Úgy gondolom, hogy az
emberek életében fontosak az emlékek. A jók is és a rosszak is
egyaránt, mert attól vagyunk azok, akik. Minden apró dolog, ami
életünk során történik velünk formálnak minket, s nem nézik
azt, hogy ez milyen nyomot hagy bennünk a jövőben.
Vannak jó emlékek, amik
néha fájdalommal ugyan, de kétségtelenül boldogsággal és
jólesőérzéssel töltik meg a mellkasunkat, mert olyan dolgot
foglalnak magukba, amik egykor fontosak voltak számunkra legyen az
egy randi, az első csók élménye vagy bármely más családi
összejövetel. A lényeg a boldogságon van és azon, amikor ezeket
felidézve pár pillanatra visszatérünk a múltba, s újra
átélhetjük azoknak a perceknek a töredékét.
Vannak rossz emlékek,
amik bármennyire is fájdalommal árasztják el az ember érzékeit
erősebbé tesznek minket. Megmutatják, hogy igen, történt ez és
ez, de ezen is sikerült túllendülnünk, erősebbé tettek minket,
s megajándékoznak azzal, hogy tanulhassunk belőlük. Noha vannak
olyan emlékek, melyeket szívesebben felednénk és taszítanánk
agyunk egy eldugott zugába valamiért mégsem tehetjük. Pontosan
ezért. Hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk általuk. Segítenek.
Akadnak olyanok is,
akiknek nincsenek se jó, se rossz emlékeik. Akiknek nincsenek
emlékeik. Ilyenkor talán egy baleset vagy betegség kapcsán az
illető nem csak az emlékeit, a múltját veszíti el, de önmagát
sem találja, amíg nem tisztázza magában a jelenét és a jövőjét.
Hogy ilyenkor mit lehet
tenni? Bízni azokban az emberekben, akik körülötted élnek és
segítenek a mindennapjaidban, míg abban reménykedsz, hogy az
elfeledett életed nem roppant össze, ha majd feltűnik és rád
veti magát.
